Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról

330 545. szám. ej Az e pontban foglalt rendelkezés azokat a munkavállalókat veszi ki a kötelező biztosítás köréből, akik e törvény hatálybalépésének napján 50. életévüket már betöltötték és várakozási idejüket a 12. §. alapján számításba vehető évekkel kellőképpen kiegészíteni nem tudják, továbbá, akik később, 50. életévük betöltése után lépnek a 2. §. értelmében biztosítási kötelezettség alá eső munkaszolgálat!) viszonyba. Ezek a munkavállalók az öregségi járadékra való igényjogosultságot már csak 65 évesnél idősebb korukban szerezhetnék meg. Ezek tehát a biztosítás szolgáltatásait emberi számítás szerint csak igen rövid ideig vagy egyáltalában nem élvezhetnék, különösen, ha a törvény hatálybalépésekor az 50. életévüket már erősen túlhaladták és javukra a 12. §. alapján figyelembe vehető időt számításba venni nem lehet. Ezeknek a munkavállalóknak a kötelező biztosítás körébe való bevonása méltánytalan lenne, mert a javukra lerótt és a bérükből levont munkavállalói járulék ellenében járadékot nem kapnának. Tekintettel azonban arra, hogy az e pont értelmében a kötelező biztosításból kivett munkavállalók között lehetnek olyanok, akik vállalják a munkavállalói járulék fizetését avégből, hogy 65. életévük betöltése után egy vagy két évvel a biztosítás szolgáltatásait megkapják, lehetővé kívánom tenni, hogy az ilyenek magukat önkéntes jelentkezéssel a kötelező biztosítás körébe felvétessék. Itt különösen azokra a munkavállalókra gondolok, akik 50. életévüket csak egy-két évvel lépték túl. A 4. §-hoz. A gazdasági munkavállalóknak biztosítási könyvvel, illetőleg a biztosítási kötelezettség fenn nem állásáról szóló igazolvánnyal való ellátására azért van szükség, hogy az ügyvitel egyszerű és olcsó legyen. A biztosítási könyvnek kettős szerepet szántam. Az egyik az, hogy a munkavállalónak megfelelő igazolványa legyen arról, hogy biztosítási kötelezettség alá esik. A munkavállaló biztosítási könyvét, illetőleg igazolványát köteles a munkaadónak átadni, illető]eg bemutatni. így a munkaadó minden közigazgatási eljárás és tudakozódás nélkül eldöntheti, hogy az általa alkalmazott munkavállaló után kell-e munkavállalói járulékot lerónia vagy sem. A biztosítási könyv másik szerepe a munkavállalói járulékok lerovásával kapcsolatos. Már itt meg kell említenem, hogy a munkavállalói járulékok lerovásánál a több külföldi államban (Németország, Olaszország) bevezetett bélyegrendszert kívánom alkalmazni és pedig a legegyszerűbb formában, úgy, hogy az az érdekelteket bürokratikus munkával egyáltalában ne terhelje. A bélyegekkel való járuléklerovás megkönnyítése végett elgondolásom szerint minden — sorszámmal ellátott — biztosítási könyvben megfelelő számú (pl. 15), egy-egy évre szóló bélyeglap lesz.* A hetenkénti 20 fillérben megállapított járulékbélyegeket a munkaadónak kell bérfizetéskor a bélyeglap megfelelő helyére felragasztania. A járulékbélyeg felragasztásakor a munkaadó aláírásával vagy bélyegzőjével igazolja azt is, hogy a járulékot munka- (szolgálati) viszony alapján rótta le. A felbélyegzett bélyeglapokat a munkavállaló évenként egyszer — a naptári év végével •— a községi elöljáróságnak adja át. Az elöljáróság a bélyeglap átvételét és az azon lerótt járulékok összegét a biztosítási könyvben igazolja és a községből összegyűjtött bélyeglapokat egy csomagban az Intézethez beküldi. A munkavállalói járulék lerovásának ez a módja a munkaadóra és a munkavállalóra írásbeli munkát nem ró és a községi elöljáróságot is csak kis mértékben veszi igénybe. A biztosítási könyv alapján a munkavállaló állandóan ismeretében lehet várománya nagyságának, e mellett azonban a biztosítási könyv elvesztése vagy megsemmisülése esetén az abban az évben lerótt bélyegek értékénél nagyobb kárt nem szenved, mert a biztosítási könyv adatai az Intézetnél őrzött bélyeglapok alapján könnyen megállapíthatók.