Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-522. A m. kir. iparügyi miniszter jelentése az 1935. évben Genfben tartott XIX. Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezleten elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásról

196 522. szám. 6. A jelen cikk rendelkezései alapján teljesített túlórákat a rendes béren felül még legalább annak huszonöt százalékával kell díjazni. 9. cikk. 1. A 8. cikkben foglalt rendelkezéseken felül a jogszabályok az ország összes bányavállalataira nézve lehetővé tehetik, hogy még legfeljebb hatvan túlórát vehessenek évenkint igénybe. 2. Ezeket a túlórákat a rendes béren felül még legalább annak huszonöt százalékával kell díjazni. 10. cikk. A 7., 8. és 9. cikkben említett jogszabályokat az érdekelt munkaadói és munkavállalói szervezet meghallgatása után kell kibocsátani. 11. cikk. A versaillesi Békeszerződés 408. cikkében és a többi Békeszerződés megfelelő cikkeiben foglaltak értelmében évenkint teendő jelentéseknek minden szükséges tájékoztató adatot magukban kell foglalniok arra vonatkozólag, hogy a munka tartamának a 3., 4. és 5. cikkben foglaltakkal megegyező szabályozása céljából milyen intézkedések tétettek. Kimerítő tájékoztatást kell nyujtaniok egyúttal a 7., 8., 9., 12., 13. és 14. cikk értelmében kibocsátott rendelkezésekről és azok alkalmazásáról is. 12. cikk. A jelen egyezményben foglalt rendelkezések alkalmazásának megkönnyítése végett minden bányaüzem vezetősége köteles : a) a munkások be- és kiszállásának kezdő és befejező időpontját minden egyes műszakra, úgyszintén a munkások bizonyos csoportjára vonatkozólag szembetűnően elhelyezett hirdetmény útján a bánya nyilasánál vagy egyéb megfelelő helyen, avagy a közhatóság által jóváhagyott egyéb módon közzétenni. Az időbeosztást a közhatóságnak kell jóváhagynia és azt úgy kell megállapítani, hogy egy munkás tartózkodási ideje se lépje túl a jelen egyezményben megszabott határokat; a már egyízben megállapított időbeosztást csak a köztíatóság jóváhagyásával, az általa megfelelőnek nyilvánított módon lehet megváltoztatni. b) a nemzeti törvényhozás által előírt alakban kimutatásban foglalni a 8. és 9. cikk alapján történt munkaidő meghosszabbításokat. 13. cikk. 1. A földalatti barnaszénbányákra az egyezmény 3. és 4., valamint 6—12. cikkei az alábbi kiegészítésekkel nyernek alkalmazást: a) a nemzeti törvényhozás által megállapított feltételek mellett az illetékes hatóság megengedheti, hogy az egész bánya üzemmenetét megszakító közös szünet időtartama a bányában való tartózkodás időtartamába ne számíttassék be — feltéve, hogy az ilyen szünetek műszakonként egy esetben sem tartanak tovább 30 percnél. Ezt az engedélyt csak az ilyen rendszer szükségességének esetenkint külön hivatalos vizsgálat útján történt megállapítása és az érdekelt munkások képviselőinek meghallgatása után lehet megadni. b) a 9. cikkben említett túlórák száma egy évben legfeljebb hetvenöt lehet. 2. Ezenfelül az illetékes hatóság jóváhagyhat olyan kollektív szerződéseket, melyek egy évben legfeljebb további hetvenöt túlóra teljesítését teszik lehetővé. Ezeket a túlórákat szintén a 9. cikk második bekezdésében megállapított mértékben kell díjazni. Ezek a túlórák nem engedélyezhetők általában az összes földalatti barnaszénbányákra, hanem csupán olyan szénvidékekre, vagy egyes olyan bányákra, amelyeknél az engedély megadását a különleges műszaki vagy geológiai viszonyok indokolják. 14. cikk. Külszíni feketeszén vagy barnaszénbányákra a jelen egyezmény 3—13. cikkét nem lehet alkalmazni. Az egyezményt megerősítő tagok azonban kötelezik magukat arra, hogy az 1919. évi Washingtoni Egyezménynek a munkaidőt az ipari üzemeknél napi nyolc és heti negyvennyolc órában megállapító rendelkezéseit alkalmazzák, és pedig azzal a kiegészítéssel, hogy az említett egyez-