Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-521. A m. kir. iparügyi miniszter jelentése az 1930. évben Genfben tartott XIV. Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezleten elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásokról

521. szám. 167 munkát, vagy szolgálatot hatósági felügyelet és ellenőrzés mellett kell végrehajtani és az említett egyént nem szabad magánszemélyeknek, magánegyesületeknek, vagy jogi személyeknek átadni, vagy rendelkezésük alá bocsátani; d) minden munka, vagy szolgálat, amely erőhatalom esetében, nevezetesen háború esetében, elemi csapások bekövetkezése, vagy fenyegetése esetében, így tűzvész, áradás, éhínség, földrengés, embereket és állatokat pusztító ragályos betegség esetében, vadállatok, ártalmas rovarok, vagy a terményeket pusztító élősdiek tömeges jelentkezése esetében, vagy általában oly körülmények között, amelyek a lakosságnak, vagy a lakosság egy részének életét, vagy rendes életfeltételeit károsítják, vagy veszélyeztetik; e) a kisebb községi közmunkákat, amelyeket a közösség közvetlen érdekében a közösség tagjai végeznek ; amely munkákat éppen ezért a közösség tagjaira háruló rendes közpolgári kötelezettségekéi lehet tekinteni, azzal a feltétellel, hogy magának a lakosságnak, vagy közvetlen képviselőinek joguk legyen nyilatkozni ezen munkák szükségességére nézve. 3. cikk. A jelen egyezmény értelmében az »illetékes hatóság« kifejezés jelenti mind a központi állami hatóságot, mind az érdekelt terület legfelsőbb központi hatóságát. 4. cikk. Az illetékes hatóságok kényszermunkát, vagy kötelező munkát magánszemélyek, magánegyesületek, vagy jogi személyek javára el nem rendelhetnek. Ha ilyen magánszemélyek, egyesületek, vagy jogi személyek javára elrendelt kényszermunka vagy kötelező munka még abban az időben is fennállana, amikor a Nemzetek Szövetségének Főtitkára a jelen egyezménynek, valamelyik Tag által történt ratifikálását feljegyzi, ennek a Tagnak kötelessége, hogy attól a naptól kezdve, amikor a jelen egyezmény ő reá nézve hatályba lép, teljesen megszüntesse az ilyen kényszermunkát, vagy kötelező munkát. 5. cikk. Magánszemélyeknek, magánegyesületeknek, vagy jogi személyeknek adott kedvezmények nem foglalhatják magukban a kényszermunka, vagy kötelező munka bármilyen elrendelését abból a célból, hogy az ezen magánszemélyek, magánegyesületek, vagy jogi személyek használatára szolgáló, vagy kereskedelmük tárgyát alkotó készítményeket ilyen módon állítsanak elő, vagy gyűjtsenek össze. Amennyiben olyan határoz mány okát tartalmazó engedélyek volnának hatályban, amelyek szerint ilyen kényszermunkát, vagy kötelező munkát be lehet vezetni, ezeket a határozmányokat mihelyt lehetséges, vissza kell vonni abból a célból, hogy a jelen egyezmény első cikkének elég legyen téve. 6. cikk. A közigazgatás közegeinek, még ha kötelességük is, hogy a gondjaikra bízott lakosságot valamilyen munka vállalására buzdítsák, nem szabad sem az összlakosságra, sem egyes személyekre kényszert gyakorolni avégből, hogy magánszemélyek, magánegyesületek, vagy jogi személyek részére dolgozzanak. 7. cikk. Olyan főnökök, akik nem teljesítenek közigazgatási szolgálatot, kényszermunkát vagy kötelező munkát nem vehetnek igénybe. Közigazgatási szolgálatot teljesítő főnökök, az illetékes hatóság kifejezett felhatalmazásával a jelen egyezmény 10. cikkében foglalt feltételek betartása mellett kényszermunkát vagy kötelező munkát igénybe vehetnek. Azok a főnökök, akik ilyeneknek jogszerűen el vannak ismerve és más módon nem kapnak megfelelő ellenszolgáltatást, személyes szolgálatokat igénybe vehetnek, amennyiben ezek kellően szabályozva vannak és a visszaélések megakadályozására szükséges intézkedéseket foganatosították. 8. cikk. A kényszermunka vagy kötelező munka igénybevételére adott minden felhatalmazásért az illető terület legfelsőbb polgári hatóságát terheli a felelősség.