Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-510. Törvényjavaslat az ügyvédi meghatalmazásról

510. szám. 113 A 4. §-hoz. A bélyeges nyomtatvány a 4. §. szerint csak az állandó összegű meghatalmazás! illeték és az ügyvédi jóléti hozzájárulás bélyegét foglalja magában, ennélfogva a meghatalmazásban a meghatalmazott részére kikötött díj vagy jutalom összegének megfelelő százalékos illetéket (1920 : XXIV. t.-c. 7. §., 5.100/ 1931. M. E. sz. rendelet 7. §-ának b) pontja), helyesebben annak a bélyeges nyomtatványba foglalt illetéket meghaladó részét a meghatalmazáson külön le kell róni, mert az idevonatkozó illetékszabályokat a javaslat nem módosítja. Ügyvédi jóléti hozzájárulást azonban a százalékos illeték után külön leróni nem kell, mert a javaslat a Te. 142. §-ának módosításával az ügyvédi jóléti hozzájárulás összegét az állandó összegű meghatalmazási illeték egyötöd részében állapítja meg, tekintet nélkül arra, hogy a meghatalmazás után kell-e százalékos illetéket leróni vagy nem. Gyakorlati jelentősége azonban ennek alig van, mert amúgy is csak egészen -kivételesen fordul elő az ügyvédi meghatalmazásban díj vagy jutalom kikötése. Az ügyvédi jóléti hozzájárulás összegét a javaslat azért állapítja meg az állandó összegű meghatalmazási illeték egyötöd részében, hogy az ügyvédség számottevő megterhelése nélkül is megfelelő jövedelmet biztosítson az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet részére. Előnye ennek a megállapításnak az is, hogy ilyen módon az egy-egy meghatalmazásra eső jóléti hozzájárulás összege tízzel osztható kerek szám lesz (10, 20, 30, illetőleg 40 fillér), ami megkönnyíti a bélyeges nyomtatványok forgalombahozatalát és a befolyt jövedelem elszámolását. Az a rendelkezés, hogy a nyomtatványt a rányomtatott bélyegek együttes összegének megfelelő áron kell forgalombahozni, bizonyos áldozatot jelent ugyan az államkincstárra, amely a nyomtatványok előállításának költségeit viseli, ez az anyagi áldozat azonban előreláthatólag megtérül azzal, hogy a nyomtatvány használatának kötelezővé tétele a meghatalmazási illeték lerovását minden egyes esetben minden külön intézkedés és költség nélkül biztosítja. Az ügyvédi jóléti hozzájárulás rendszeresítéséből az ügyvédségre háruló terhet viszont ez a szabályozás legalább részben enyhíti, mert mentesíti az ügyvédeket a meghatalmazás céljaira eddig használt nyomtatványok beszerzésének költsége alól. A §. egyéb rendelkezései az ügyvédi jóléti hozzájárulás elszámolását szabályozzák, illetőleg felhatalmazást adnak a pénzügyminiszternek arra, hogy a bélyeges nyomtatvány előállítását, forgalombahozatalát és kezelését, vagyis a nyomtatvány rendszeresítésével kapcsolatban felmerülő részletkérdéseket rendeleti úton szabályozhassa. Az 5. §-hoz. A javaslat 1. §-ával, amely a bélyeges nyomtatvány használatát ügyvédi meghatalmazás esetére kötelezővé teszi, nem lenne összhangban a Pp. 101. §~a, amely szerint a személyesen megjelent fél szóval is adhat meghatalmazást. Ezt a §-t tehát legalább is akként kellene módosítani, hogy ügyvédi meghatalmazás esetében annak rendelkezései nem alkalmazhatók. Helyesebbnek látszott azonban e helyett az említett §-t teljes egészében hatályon kívül helyezni, mert annak fenntartása a nem ügyvéd részére szóló meghatalmazásokra korlátozottan ismét fokozta volna a jogszabályok bonyolultságát, amit pedig lehetőleg kerülni kell, viszont a szóbeli meghatalmazás megszüntetése a gyakorlatban nehézségeket nem okozhat, mert az írásbeli meghatalmazás kiállításának rendszerint nincsen akadálya. Nem jelent változást és így nem lehet aggályos a Pp. 101. § ának hatályon kívül helyezése az illetékkötelezettség szempontjából sem, mert a polgári bíróságok előtti eljárásban a szóval adott meghatalmazás után eddig is le kellett róni a szabályszerű illetéket (1914 : XLIII. t.-c. 5. §-a, 49. §-ának első bekezdése). Ezzel szemben a bűnügyekben, valamint a községi bíróság (békebíró) előtti eljárásban a javaslat rendelkezései részben megváltoztatják a jelenlegi helyzetet, mert az a Képv. iromány. 1935—1940. VIII. kötet. 15