Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.
Irományszámok - 1935-443. Törvényjavaslat a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról
443. szám. 597 1. a napi munkaidő csökkenésével kapcsolatban a munkateljesítmény aránylag lényegesen emelkedik ; 2. külföldi vonatkozásban pedig a versenyviszonyok szempontjából az a helyzet, hogy mindazokban az államokban, amelyeknek termelése a magyar viszonyok szempontjából figyelembe jöhet, a 8 órai munkaidő már hosszabb idő óta be van vezetve. A magyar ipar tehát külföldi versenytársaival szemben a 8 órai munkaidő bevezetése következtében nem kerül kedvezőtlenebb helyzetbe, sőt bizonyos tekintetben előnyösebb helyzetben marad annak következtében, hogy a mezőgazdasági termények egy része nálunk olcsóbban szerezhető be, mint a szomszédos államok egynémelyikében és így az általában olcsóbb megélhetés még mindig lehetővé fog tenni a munkabérrel kapcsolatban a külfölddel szemben bizonyos megtakarításokat, amelyek a magyar ipar versenyképességének előnyére szolgálnak. Egyébként pedig az indokolatlanul alacsony munkabérek ellen máris meg van az orvosszer, a legkisebb munkabérek megállapítása, amely ugyan nem biztosítja azt, hogy a munkaadó olyan munkabért fizessen, amilyennel a munkateljesítményt az adott körülmények között megfelelően díjazottnak lehet tekinteni, de legalább annak veszi elejét, hogy a munkateljesítményt olyan munkabérrel fizessék meg, amelyet az adott viszonyok között indokolatlanul alacsonynak kell tekinteni. A szerzett tapasztalatok szerint abban az esetben, ha a munkaidő és a legkisebb munkabér megállapítása egyidejűleg történt, az alkalmazottak keresete általában nem csökkent. Nálunk a 6.660/1935. M. E. számú rendelet alapján mód van egyes iparágakban a 8 órás munkaidő bevezetésére, e rendelkezések azonban az 1931 : XXVI. törvénycikkel adott kivételes felhatalmazáson alapulnak, tehát ideiglenes jellegűek és nem is általánosak. A munkaidő kérdésének ily ideiglenes jellegű megoldásával nem lehet beérni, hanem arra kell törekedni, hogy a kérdés megfelelő törvény alkotásával állandó jellegű és általános szabályozást nyerjen. A javaslat — szemben a 6.660/1935. M. E. számú rendelettel —• a munkaidőt, mint már említettem, nemcsak az iparban és a kereskedelemben, hanem más foglalkozási ágakban is szabályozza. A törvényjavaslat teljes mértékben számol azzal a ténnyel, hogy nálunk a napi 8 órai munkaidőt kivételeket nem ismerő teljességében nem lehet bevezetni, hogy lehetőséget kell biztosítani a napi 8 órai munkaidőt meghaladó munka végzésére, sőt arra is, hogy azokban az iparágakban, amelyekben ezt elsősorban a gazdasági helyzet szükségessé teszi, eleve napi 8 óránál hosszabb, esetleg napi 9 órai munkaidő is megállapítható legyen. A javaslat tehát számol a gazdasági élet igényeivel is. A munkaidő meghosszabbítására irányuló törekvésnek legfőbb korlátja a törvénytervezetnek az a rendelkezése, amely a túlmunkának a rendes munkabérnél legalább 25 0 / 0-kal magasabb díjazását teszi kötelezővé. A munkaidő szabályozásával szoros kapcsolatban állanak a munkaközi szünetek kérdését megoldó rendelkezések is. Ezek a rendelkezések lényeges könynyítést jelentenek az iparra, szemben az 1884. évi ipartörvény vonatkozó rendelkezéseivel, amelyek általában két órai munkaközi szünet nyújtását teszik kötelezővé. II. A törvényhozás az 1932 : XIX. törvénycikkel az ország törvényei közé iktatta az 1928. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárások tárgyában tervezet alakjában elfogadott egyezményt. Az egyezmény becikkelyezésével és megerősítésével vállalt kötelezettségnek megfelelően a m. kir. minisztérium 6.660/1935. M, E. számú rendeletével egyelőre a kereskedelemügyi minisztert