Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.

Irományszámok - 1935-386. Törvényjavaslat az örökösödési illetékek tekintetében a kettős adóztatás elhárítása céljából Prágában, 1936. évi október hó 26. napjánkelt magyar-csehszlovák egyezmény becikkelyezéséről

230 386. szám. Melléklet a 386. számú irományhoz. Indokolás „az örökösödési illetékek tekintetében a kettős adóztatás elhá­rítása céljából Prágában, 1936. évi október hó 26. napján kelt magyar-csehszlovák egyezmény becikkelyezéséről" szóló tör­vényjavaslathoz. A Csehszlovák Köztársasággal az egyenesadók tekintetében előfordulható kettős adóztatások elhárítása tárgyában 1923. évi július hó 13-án kötöttünk egyez­ményt, mely az 1924. évi XXII. t.-c. alapján ezidőszerint is alkalmazást nyer. A szomszédos államok lakosságával fennálló régi gazdasági kapcsolataink kívána­tossá teszik a nemzetközi viszonylatban felmerülő adóügyi kérdéseknek minél teljesebb szabályozását és különösen a pénzügyi érdekekre épített adórendszerek egyoldalú intézkedései által kettős adózást előidéző eseteknek kiküszöbölését. Ezzel nemcsak az érdekelt állampolgárok méltánytalan kétoldalú megterhelését hárítjuk el, hanem hathatósan előmozdítjuk az államok közötti gazdasági for­galom fejlődését is. A Magyar Királyság és a Csehszlovák Köztársaság között 1936. évi október hó 20-án az örökösödési illetékek tekintetében előállható kettős megadóztatások elkerülése céljából megkötött egyezmény az 1923. évben megkötött egyenes adóügyi egyezmény határozmányainak kiegészítésére szolgál. Az adóigényeknek a két állam közötti megosztásánál lényegileg a már korábban Ausztriával, Németország­gal és Lengyelországgal megkötött örökösödési illeték- (adó-) ügyi egyezményekben kifejezésre jutott alapelvek érvényesülnek, melyek a Nemzetek Szövetsége kebelé­ben alakított Comité Fiscal által javasolt egyezménytervezettel is összhangban vannak. A Lengyelországgal megkötött hasonló tárgyú egyezményből a jelen egyezmény annyiban tér el, hogy az ingatlanoknak nem tekinthető vagyonrészek után kiszabható illeték csak az örökhagyó állampolgárságához, illetőleg lakó­helyéhez igazodik, de nincs figyelemmel a hagyatéki örökös állampolgárságára, illetőleg lakóhelyére, ami a magyar-lengyel egyezmény 2. cikkének d) pontjában jut kifejezésre. Amennyiben a Csehszlovákiával való viszonylatban a jelen egyezmény alkal­mazásánál adott esetekben vitás kérdések merülnének fel, az egyezmény felhatal­mazza a két szerződő állam pénzügyminisztereit, hogy azokat közvetlen érintkezés útján tisztázzák. Budapest, 1937. évi április hó 8. napján. Dr. Fabinyi Tihamér s. k., m. hir. pénzügyminiszter.

Next

/
Thumbnails
Contents