Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.

Irományszámok - 1935-367. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségével gyanúsított Takács Ferenc országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

367. szám. 163 ha nem több. Mutogatja hetykén és kihívóan, hogy itt szabad korlátozás nélkül a horogkeresztes jelvény viselése a német nagykövetség épületén kívül is. Az agyonisten helyett sokkal szebb a „Heil Hitler !" és a felemelt kar. Hogy amíg egy pápai bullát nem lehet felsőbb engedély nélkül kihirdetni, Hitler nyilt parancsát Konstantin főtéri kirakatában lehet nyilvánosan közölni. Hogy a városi partfürdő betonját végig lehet az ott fürdőző zsidó vallású polgártársaink nagyobb örömére és boldogságára horogkeresztezni, hogy a fürdőhasználatért súlyosan adózó gyerekeket büntetlenül lehet zsidózni a potyázó német csemetéknek. Hogy amíg a magyar állampolgárokra lidércnyomásként nehezedik a mostani gyülekezési és szólásszabadsági úgynevezett „jog", addig a harmadik birodalom szőkéi rendőrhatósági engedély nélkül csoportosulnak, rendeznek felvonulásokat s a főtéren gyülekezve, veszik át a magyar führerfióka parancsát: „Ne menjetek zsidó boltba, megismerhető német hangzású nevéről, hogy zsidó !" És ezt a führerfióka tilalmat hangos „Heil Hitler !" kiáltással kell a rendőrposzt előtt, zsidó üzletek ajtói között tudomásul venni mindenkinek, akiket illet. Mi ezen a kótyagos hóborton, annak rendezőin bizonyos okoknál fogva cseppet sem csodálkozunk. Még azon a merészségen sem csodálkozunk, hogy itt — a legmagyarabb városban — a felekezeti béke és egyetértés klasszikus földjén teszik ezt meg a Gréték és Walterok magyar álarcos apái. Mi csak azon csodálkozunk, hogy akadt 80 vásárhelyi faj magyar, aki bedőlt ennek az Ausztriából is kifüstölt maszlagolásnak, bedőlt a führerfióka mániájának és a biblia parancsolata szerint nevelt és iskolázott gyermekét lélektipró tanfolyamra küldte a vallásüldözés legújabb hazájába. És még jobban csodálkozunk azon, hogy a magyar frontharcosok vásárhelyi alakulata még mindig a vezérének vallja azt, aki ezt a mozgalmat megszervezte, propagálja, sőt zsidó segédtisztjét, zászlóalj- és századparancsnokát, egészségügyi főnökét és állandó bankettrendezőjét naponként küldeti innen, a vérrel védelmezett hazájából Palesztinába. Ezt majd elintézik vele a zsidó frontharcosok. De hogy minket továbbra is ostobábbnak tartson, mint az osztrák faj rokonait, azt egyenesen kikérjük magunknak és a propaganda ellen hatósági beavatkozást követelünk, hogy ez a maszlagolás ne tarthasson soká és meg ne ismétlődhessen soha többé. Semmi közünk idegen államok belügyeihez és szívesen látunk minden vendéget, amíg tisztességesen viselkedik. De a türelemnek is van határa. Szerkesztőség megjegyzései. Polgári oldalról kaptuk ezt a közleményt, amely élénken megvilágítja, hogy a polgárság egyrésze hogyan fogadja ezt a kísérletet, amelyben kétségtelenül van politikai tendencia is. Mi a magunk részéről csak helyeselni tudjuk azt, ha a gyermekek eljutnak különböző országokba. Különösen helyeselnénk, ha társadalmi állásra való tekintet nélkül válogatták volna ki a gyerekeket. Ha tehát szegény gyerekek is hozzá juthattak volna ehhez a kivételes szerencséhez itt is, ott is. A személyeskedő részével nem értünk egyet a cikknek. Ennek az akciónak a tervezője a vásárhelyi szegény gyermekek felé is megtette kötelességét rendkívül szimpatikus módon. Ez a mostani ténykedése is más színben tűnne fel, ha például Belgiumból, Hollandiából vagy Svájcból hozott volna cseregyerekeket, tehát azokból az államokból, ahol a háború után olyan sok magyar gyereket szívesen fogadtak ellenszolgáltatás nélkül. Meg vagyunk róla győződve, hogy ezekben az államokban is láttak volna szép dolgokat gyermekeink, habár ott nem tévesztik össze az államfőket az Istennel.« A cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1914: XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző, a 3. §. 2. bekezdése szerint minősülő sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségének és ugyanezen törvénycikk 2. §-ába ütköző, a 4. §. 2. bekezdése szerint minősülő sajtó útján elkövetett becsületsértés vétségének jelenségeit látszik feltüntetni. 21*