Képviselőházi irományok, 1935. VII. kötet • 358-467., III. sz.

Irományszámok - 1935-363. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése meghalt ember meggyalázásának sajtó útján elkövetett vétségével gyanúsított Milotay István országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

158 363. szám, szották először a Vígszínházban, de a rendőr dikciója, mindaz, amit elmond, már olyan, mintha benne sötétlene a Károlyi-forradalom és a bolsevizmus egész förgetege. Olyan, mintha Kun Béla vagy Pogány József szólalna meg itt, hogy kifejtse a fennálló magyar társadalmi, uralmi rend egész feneketlen rothadtságát, vérig lázító, tűzre, gyilkolásra bőszítő erkölcseit. „Ha egy gazember urat rajtakapunk, azt lefogjuk, de az más. Az fizet a gazember uraknak, akik még nem voltak becsukva és kibocsátják!" Nem a forradalom és a bolsevizmus szemlélete, tizenhat esztendővel előrevetítve s nem az azokat előkészítő szellemnek üvöltése ez, mely aztán oly szörnyű nyíltsággal és arcátlansággal tiport át a régi Magyarországon ? A Bródy-féle beállítás perverzitását, alattomosságát, raffináltságát csak fokozza, hogy mindezt magával az önálló rend egyik oszlopával, magával a rendőrrel mondatja el, hogy így a szerző mondanivalója még vérlázítóbb, még rombolóbb, még mélyebben pusztítóbb legyen. Kis József versei. Ugyanez a szellem, de itt, mint az üldözött zsidóság, a zsidó szolidaritás forradalmi szelleme szólal meg Kis József alább következő két versében, amelyek közül az egyiket — Odessza — az orosz pogromok alkalmából, a másikat — „Knyáz Potemkin" — az 1905-i orosz forradalom alkalmából írta. Ennek a forradalomnak egyik legvéresebb epizódja volt a feketetengeri hadiflotta matrózlázadása, amikor először tűzték ki a hadihajókra a bolsevizmus vörös lobogóját.« »Kis József, ime, a szabadság nevében arról álmodott 1905-ben, a Knyáz Potemkin zendülésétől felgyulladva, hogy az a szellem, mely ezt a lázadást lángralobbantotta, egyszer majd az egész világot hatalmába ejti, s ahová eljut majd : Gőg, gazság, elsápadt szem nyílik, lánc szakad ! . . . Ö 1905-ben, miközben Astarot, Beliál és Jehova nevében átkot mondott a cár birodalmára és a cár katonáira, arra vágyott, hogy ott ülhessen egyszer, a Knyáz Potemkin-féle legényekkel egysorban, ,,mint a rózsák ülnek együtt egy bokorban". Szegény, ő nem érte meg ezt az ünnepet, a világszabadság nagy ünnepét, melyet az orosz forradalmárok és a többiek végre meghoztak a rabszolga népeknek. De utódai közül, a magyar irodalom és költészet újabb nemzedékéből aztán, mint tudjuk, annál többen odatelepedtek ebbe a vadrózsabokorba . . .« A cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1914 : XLI. t.-c. 1. és 2. §-ába ütköző, a 3. §. 2. bekezdése, valamint a 22. és 23. §-a szerint minősülő sajtó útján elkövetett meghalt ember meggyalázása vétségének jelenségeit látszik feltüntetni. A szóbanforgó hírlapi közlemény névtelenül jelent meg, a lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára nem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Milotay István országgyűlési képviselő felelős szerkesztőt terheli a sajtójogi felelősség a St. 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Milotay István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Kelt Budapesten, a képviselőház mentelmi bizottságának 1937. évi január hó 27. napján tartott ülésében. Ángyán Béla s. k., Huszovszky Lajos s. k., a mentelmi bizottság elnöke. a mentelmi bizottság előadója.