Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.

Irományszámok - 1935-284. Törvényjavaslat a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról

284. szám. 25 A (2) bekezdés szerint a bíráskodásra a társadalombiztosítási bíráskodásról szóló 1932 : IV. t.-c. megfelelő rendelkezései irányadók, azzal az eltéréssel, hogy a bíróság minden esetben ülnökök közreműködése nélkül jár el. Ennek az eltérésnek az indoka az, hogy a társadalombiztosítási bíróságok mellett működő ülnöki szervezet csupán az iparforgalmi népesség biztosítása körére van szervezve, gazdatiszti és birtokosi ülnökök rendszeresítése a túlnyomórészt Budapesten lezajló perekkel kapcsolatban igen költséges és nehézkes lenne, amiért az ülnöki közreműködés csekély előnyei nem kárpótolnának. A (3) bekezdés "a fennálló perbeli illetékmentesség kiterjesztéséről szól. A 27. §-hoz. A rendelkezés alapja az, hogy a kötelező biztosítási díj jogi természetét tekintve, közszolgáltatás. A 28. §. indokolást nem igényel. A 29. §-hoz. A javaslat kihágást a lehető legszűkebb körben, csak annyiban állapít meg, amennyiben a javaslat céljának megvalósítása érdekében okvetlenül szükséges. A bejelentési kötelezettséget, mással mint büntetéssel szankcionálni nem lehet. E részben tehát kihágás megállapítására szükség van. Már a díjfizetési kötelezettség nem teljesítése esetére elegendő jogi következmény a behajtás, kivéve, ha a munkaadó a kötelező biztosítási díjnak olyan részletével esik késedelembe, amelyet a gazdatiszttől levont. Ezt ugyanis nem lehet csupán a fizetés egyszerű elmulasztásának tekinteni. A 30. és 31. §-ok indokolásra nem szorulnak. A 32. §-hoz. A biztosítási díjtartozásokra vonatkozóan csőd esetében biztosított előnyös kielégítést e díjaknak a köztartozásokkal rokon természete indokolja. Csődönkívüli kény szer egyezség esetére külön rendelkezés azért nem szükséges, mert az 1410/1926. M. E. számú rendelet 55. §-ának 2. pontja szerint előnyös kielégítés illeti meg azokat a követeléseket, amelyeket valamely jogszabály csőd esetére az 1881 : XVII. t.-c. 60. §-ának 1—4. pontjában felsorolt követelésekkel egyenlő sorrendben kielégítőnek mond ki. A 33. §-hoz. Az állami hozzájárulást a gazdatisztek nyugdíjbiztosításának megvalósításához fűződő, az általános indokolásban már említett közérdek indokolja. A társadalmi biztosításban egyébként is rendszerint érvényesül a hármas teherviselés elve, amely a biztosítotton és munkaadóján kívül az államkincstárt is igénybe veszi. A 34. §-hoz. A gazdatiszti biztosítási ág számadásait az Intézet egyéb számadásaitól azért kell elkülöníteni, mert az ágnak teljesen önálló pénzügyi felépítése van. A különböző alapok létesítése az alapul vett biztosítás-technikai rendszerrel áll szoros kapcsolatban. A rendkívüli segélyalap lehetővé fogja tenni, hogy a várakozási idő eltöltése előtt megrokkant biztosítottak, továbbá a várakozási idő eltöltése előtt meghalt biztosítottak hátramaradottal a 17. §. (2) bekezdésének megfelelően segélyekben részesíttessenek. A 35. §-hoz. Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés azt a célt szolgálja, hogy a gazdatiszti biztosítási ág pénzügyi megalapozottságát illetően pontos kép álljon rendelkezésre. A (2) bekezdés mintegy a biztonsági szelep feladatát van hivatva betölteni ; abban az esetben, ha a díjtartalékban biztosítás-technikai értelemben hiány mutatkozik s annak pótlására a biztonsági tartalékalap sem nyújt kellő fedezetet, a fokozódó nyugdíjrész kiszámítására irányadó kulcsot a földmívelésügyi miniszter 17%-ig leszállíthatja. Kötelességévé tétetik viszont a földmívelésügyi miniszternek, hogy a díjtartalék kedvezőbb alakulása esetében az említett kulcsot 19%-ig a lehetőséghez mérten felemelje. Képv. iromány. 1935—1940. VI. .kötet. 4