Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.

Irományszámok - 1935-284. Törvényjavaslat a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról

284. szám. 19 állapodások közül érintetlenül hagyandók azok, amelyek alapján a gazdatiszt már abba a jogi helyzetbe jutott, hogy a nyugdíjat a nyugdíjazási esetek valamelyikének bekövetkezte esetében megtagadni nem lehet. (Ez rendszerint akkor következik be, ha a gazdatiszt egy minimális szolgálati időt eltöltött.) Felbontandók ellenben azok a megállapodások, amelyek alapján ilyen jogi helyzet még nem állott be s a megállapodások felbontásának következményeképpen in integrum restitutio-nak van helye. Az ennek folytán kapott összeget a gazdatiszt önkéntes többlet biztosításra használhatja fel. (8. §.) Az e) pontban említett mellékfoglalkozás alatt az olyan foglalkozásra gondolok, amelyet az egyéb kereső foglalkozásból származó jövedelem mellett megélhetési keresőforrásnak tekinteni nem lehet. A 3. §-lioz. A biztosítási kötelezettség a bejelentés és a díjfizetés kötelezettségében áll. Mindkettő a munkaadót terheli. Ez a szakasz a bejelentési kötelezettséget szabályozza. A biztosítási ügyvitel eredményessége érdekében be kell jelenteni a biztosítási kötelezettség alá eső gazdatisztek szolgálatbalépését, javadalmazását, a javadalmazásban történt változásokat és a kilépést. A 4. §-hoz. E szakasz szerint a gazdatiszteket, a biztosítás szempontjából összjavadalmazásuk szerint hét biztosítási osztályba kell sorolni. A biztosítási ügyvitelben ugyanis nagy könnyebbséget jelent, ha nem kell minden egyes biztosítottnál egyéni, valóságos javadalmazását alapul venni. A tőzsdén nem jegyzett természetbeni járandóságok, valamint a haszonrészesedésből, jutalékból álló javadalmazás pénzbeli becslését a javaslat elsősorban az érdekelt gazdatisztre és munkaadójára bízza. Ha az érdekeltek nem tudnak megegyezni, vagy ha a becslés feltűnően helytelen, az átszámítást az Intézet határozatilag mondja ki, ami ellen természetszerűen orvoslást lehet keresni az általános módon. Az Intézet határozó jogköre alkalmas lesz arra, hogy a gazdatisztnek az érdekeit a munkaadó által esetleg reá gyakorolt nyomással szemben megvédje. A (3) bekezdés kizárni kívánja azt, hogy a természetbeni járandóságok árának fluktuációja következtében a biztosítottak osztálybasorozása tekintetében túl sok változtatásra legyen szükség. , Arra az esetre, ha az átszámítás szabályai, valamely előre nem látható okból észszerűen alkalmazhatók nem lennének, a javaslat lehetővé teszi, hogy a földmívelésügyi miniszter más olyan átszámítási módot állapítson meg, amely a törvény céljának inkább megfelel. Az 5. §-hoz. A biztosítási kötelezettség hatásosságához szükséges az, hogy a biztosítási díj fizetése a munkaadó kötelessége legyen. A munkaadón ugyanis a biztosítási díj sokkal inkább behajtható, mint a munkavállalón. A munkaadónak viszont módjában áll az általa befizetett díjnak a munkavállaló által viselendő hányadát az utóbbitól levonni. Az évi biztosítási díj összegének megállapítása a biztosítás-technikai számításokon alapul. A díjak úgy vannak megállapítva, hogy az egyes biztosítási osztályok átlag javadalmazásának évi 12 (félévi 6) %-át tegyék ki. Az átlag javadalmazás az alsó és felső határ javadalmazás számtani középarányosa; az I. biztosítási osztályban, ahol az alsó határ javadalmazás és a VII. fizetési osztályban, ahol a felső hiányzik, a díjalap 1200, illetve 4800 pengő. Az egyes fizetési osztályokban tehát évenkint a következő díjak fizetendők : Az I. osztályban 144 P, a Il.-ban 216 P, a III.-ban 288 P, a IV.-ben 360 P, az V.-ben 432 P, a Vl.-ban 504 P és végül a VII. biztosítási osztályban 576 P. A biztosítási díj összegére az a biztosítási osztály irányadó, amelyben a gazdatiszt a naptári félév első napján tartozik. A (3) bekezdés rendelkezése a díjfizetés ütemesítését célozza. Az érdekelt 3*