Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.

Irományszámok - 1935-285. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartás tárgyában

124 285. szám. alapján zárt ülésben megvizsgálja az ügyet s az ügy fejleményéhez képest határoz (135. §. második bekezdése). Ha a vádló nem lát alapot fegyelmi vétség megállapítására, megnyílik az alap a magánfél pótmagánvádlói fellépésére. Errenézve utalok a fentebbiekben előtárt fejtegetésekre. Ha a fegyelmi bíróság kellő alapot lát az eljárásra, elrendeli a fegyelmi eljárást .s akkor közvetlenül a fegyelmi tárgyalásra kerül a sor. Az erre vonatkozó alapelv a bizonyítás közvetlen felvétele s csak elkerülhetetlen szükség esetében lehet helye kiküldés vagy megkeresés útján történő bizonyítás felvételének. Ez a rendelkezés is a fegyelmi eljárás megfontolt gyorsaságát van hivatva biztosítani. A fellebbvitel tekintetében legjelentősebb alapelv a büntetés súlyosbításának tilalma és a részleges jogerő néven ismert perjogi elvek kirekesztése azon az elvi alapon, hogy a rendszerint nagyobb jogi tudás és szélesebbkörű tapasztalás értékeivel rendelkező felsőbíróság ítélkezésének kereteit nem helyes kétes értékű eljárási korlátozásokkal szűkíteni. Az említett perjogi elvek érvényesülését az újabb jogfejlődés egyes intézményei (1928 : X. t.-c., 1936 : III. t.-c.) egyébként is mindinkább gyengítik s a jogfejlődés iránya — a legújabb irodalom útmutatása nyomán — a büntetőeljárás körében is a javasolt szabályozáshoz közeledik. A javaslat a felfüggesztést a hatályos jog (1874 : XXXIV. t.-c. 105. §.) továbbfejlesztésével, az általános indokolásban kifejtett alapelvek szellemében kimerítően és áttekinthetően szabályozza. Kiegészíti a javaslat a fegyelmi felelősségrevonás szabályait a felügyeletre vonatkozó rendelkezésekkel (150. §.). Az ügyvédség testületi szervezéséből folyik az, hogy az ügyvédségnek fegyelmi hatóságot is gyakorló önkormányzati szervezetét felügyeleti jog is megillesse az ügyvédekkel szemben az ügyvédi hivatásból folyó kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében. Ez az elvi alapja a 150. §-ban foglalt szabályozásnak. A 152. §-ban foglalt szabályozás az 1874: XXXIV. t.-c. 66. §-ban, a 133. §-ban foglalt szabályozás pedig az 1887 : XXVIII. t.-c. 2. §-ában foglalt szabályokkal egyező. A 154. §. szabálya önként folyik a helyettes ügyvédség intézményére vonatkozó alapelvekből, a 155. §. rendelkezései pedig megfelelnek az 1874: XXXIV. t.-c. 108. §-ban foglalt szabályoknak. A 158. és 159. §. rendelkezései az 1874 : XXXIV. t.-c. 65., illetőleg 71 §-ában foglalt szabályozást iktatják a javaslat rendszerébe. Hatodik fejezet. Vegyes rendelkezések. A 160—162. §-okhoz. A javaslat 161. f-a, módosítja az 1913: LIIL t.-c. 19. §-nak az egységes bírói és ügyvédi vizsgabizottság alakítására vonatkozó rendelkezéseit. A szóbanlevő vizsgabizottság megalakításában az ügyvédi kamarának juttatott közreműködés nem tartozik az önkormányzat körébe, már pusztán azért sem, mert az említett vizsgabizottság nem csupán az ügyvédi pályára képesít, hanem ezenfelül a közszolgálat számos ágába tartozó közszolgálati alkalmazásokra is. A legteljesebb mértékben megvan tehát a belső indokoltsága annak, hogy a vizsgabizottság megalakításában a közszolgálat szempontjai legyenek a nyomatékosak. A javaslat rendelkezése egyébként kellő közreműködést biztosít már a bizottság megalakításában is az ügyvédség szervezetének, a bizottságnak az 1913 : LIIL törvénycikkben megállapított paritását pedig nem érinti. •