Képviselőházi irományok, 1935. VI. kötet • 282-357., II. sz.
Irományszámok - 1935-285. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartás tárgyában
285. szám. 105 magyar nemzeti szellemű értékelésének terméke, mint a magyar ügyvédség történelmi, társadalmi és jogi helyzetének meghatározására irányuló, minden ízében a magyar nemzeti élet egyetemes érvényű célkitűzéseit szolgáló jogalkotás. Sem a szabályozás alapgondolatainak meghatározásánál, sem részletes rendelkezéseinél nem vezetett külföldi példák követése. Ezt a tényt ismételten a legteljesebb határozottsággal meg kívánom rögzíteni. Az a körülmény tehát, hogy egyes külföldi szabályozások és a javaslat rendelkezései között hasonlóságok lehetnek, nem a különböző jogrendszerek — egyébként egészen természetes — kölcsönhatásának folyománya, hanem annak, hogy a világháború után bekövetkezett események nyomában több nemzet került több vonatkozásban hasonló életviszonyok közé. Az életviszonyok hasonlósága, főként, ha ahhoz a közületi megfontolásnak az egyetemes erkölcsi világrend alapelveinek magasságába emelkedő szmezcdése is hozzájárul, a dolog természetéhez képest vezethet hasonló értelmű szabályozásra, különösen olyan esetben, amikor a szabályozás tárgya az ügyvédség lendtartása, annak a társadalmi osztálynak életszerkezete, amelyet a jognak, az igazságnak, mint örökérvényű egyetemes fogalmaknak élethivatásszerű szolgálata a nemzeti elkülönülés ellenére is az általános emberi életviszonyok magasabbrendű egységébe foglal. Erre a tényre utalva kívánom az ügyvédi létszám korlátozásának alapjául szolgáló megfontolások taglalása során megemlíteni, hogy a létszám korlátozásának gondolata valaminő alakban jóformán az összes külföldi államok szabályozásában benne van. Az 1935. évi december hó 13. napján kihirdetett németbirodalmi törvény 15. §-a azt rendeli, hogy: »Der Rechtsanwalt wird bei einem bestimmten Gericht zugelassen. Bei einem Gericht sollen nicht mehr Rechtsanwälte zugelassen werden, als einer geordneten Rechtspflege dienlich ist.« A felvehető ügyvédek számát az igaz ságügy miniszter állapítja meg. Ausztriában az ezidőszerint hatályos szabályozás az egyetemi tanulmányok elvégzése és három jogtudományi szigorlat letétele után hét évi ügy véd jelöltséget ír elő az ügyvédi karba felvételhez. Hétévi joggyakorlat megkövetelése kihatásában minden bizonnyal felér a kifejezetten korlátozott létszám intézményével. Franciaországban a bírósági fajok és fokok szerint keresztülvitt elkülönülésen felül a képesítővizsgák rendszerében érvényesül a létszámkorlátozás gyakorlati következménye. Ennek a rendszernek a lényege az, hogy az egyetemi tanulmányok idejébe illesztett vizsgákon is, a joggyakorlat után következő gyakorlati képesítővizsgán is csak a jelöltek előre meghatározott száma kaphat képesítést. Az angol ügyvédség szervezetének egész rendszere arra a gyakorlati eredményre van felépítve, amit a létszámkorlátozás jelent. Csupán az előkészítő tanulmányok és a gyakorlati idő hosszú tartamára, a joggyakorlatra alkalmazás fejében a gyakornok főnöke részére fizetendő összeg nagyságára, a megkövetelt életmód költségességére s arra utalok, hogy az ügyvédség szervezeteinek, az inn-eknek joguk van megtagadni a barrister-ek sorába felvételt azon a címen, hogy az inn nem látja biztosítottnak a felvételt kérő megélhetését. Az 1934. évi január hó 30. napján kihirdetett olasz törvény közvetlenül rendelkezik a létszámkorlátozásról, amennyiben elrendeli, hogy az ügyvédek érdekképviseleti szerve, a Sindicato Nationale minden évben megállapítja, hogy egy-egy bíróság területén hány ügyvéd működhet s javaslata alapján az igazságügyminiszter állapítja meg azt a számot, amelynél több ügyvédet nem lehet a bíróságoknál vezetett névjegyzékbe bejegyezni. Ez a megállapítás vonatkozik a procuratore-kra és az avocato-kxa, is. Ugyancsak meg van állapítva a legfőbb bíróságok előtt működő magasrendű ügyvédek száma is Közvetett kihatásában a létszámkorlátozás gondolatát valósítja meg az ügyvédeknek bírósági fajok, fokok és területek szerint keresztülvitt megosztása is. BelgiumKépv. iromány. 1935^1940. VI. kötet. 14
