Képviselőházi irományok, 1935. V. kötet • 239-281., I. sz.

Irományszámok - 1935-255. "A telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről" szóló törvényjavaslat tárgyalása során a felsőház által elfogadott és alkotmányos hozzájárulás céljából a képviselőházhoz áttett módosítások

255. szám. 73 59. §. (i) A visszavásárlási jogot csak a jelen törvény értelmében alapított egész birtokra lehet gyakorolni. (2) A visszavásárlási jogot a föld­mívelésügyi miniszter mindaddig gya­korolhatja, amíg az örökös tulajdon­jogát a telekkönyvbe be nem jegyzik, hacsak a jog gyakorlásáról korábban le nem mond. A visszavásárlási jogot a földmívelésügyi miniszter azzal gya­korolja, hogy arról az örökösöket a ha­gyatékot tárgyaló kir. közjegyző útján értesíti. (3) A visszavásárlási ár a birtoknak a birtokszerzővel szemben megállapí­tott vételára, amelyből le kell vonni a tőkeösszeg még le nem járt részét, vala­mint a lejárt, de még ki nem fizetett törlesztő részleteket. (4) A visszavásárlási ár fejében fize­tendő összegből ki kell elégíteni a hát­ralékos köztartozásokat és le kell vonni a birtokra bejegyzett jelzálogjoggal biztosított azokat a követeléseket is, amelyek tekintetében — az örökösök kötelezettségét megszüntetve — a föld­mívelésügyi miniszter vagy az általa új birtokszerzőként befogadni kívánt sze­mély tartozásátvállalási szerződést köt. (5) A visszavásárolt ingatlanon a bir­tokszerző által emelt épületnek (épít­ménynek) a visszavásárlási jog gyakor­lásakor meglévő értékét az előbbi be­kezdés értelmében megállapított ösz­széghez hozzá kell adni. Az építmény értékét, valamint azt, hogy az Örökösök a magánjog szabályai szerint a birtok­szerző más költekezése címén mily összeg megtérítését követelhetik és mennyiben tartoznak a birtokban be­állott rosszabbodásért kártérítéssel, a földmívelésügyi miniszter állapítja meg. (e) A földmívelésügyi miniszternek a visszavásárlási jogot gyakorló, vala­mint visszavásárlás fejében az előbbi bekezdések értelmében fizetendő ösz­szeget megállapító határozata ellen az örökösök bármelyike, valamint az örök­hagyó özvegye panasszal élhet. 60. §. (1) Az előbbi §. értelmében megállapított összeget a földmívelés­ügyi miniszter a hagyatéki bíróságnál, a hagyatékra nyitott csőd esetében a csődbíróságnál a telepítési alapból kész­pénzben letétbe heJyezi. (2) A visszavásárlási jog gyakorlása alapján fizetendő összegnek jogerős megállapítása és kiegyenlítése után a tulajdonjogot a földmívelésügyi mi­niszternek megkeresésére az állam ja­vára kell bekebelezni. Ha a birtokot a földmívelésügyi miniszter nyomban más személynek juttatja, a tulajdon­jogot közvetlenül az új birtokszerző ja­vára is be lehet jegyezni. (3) A birtok helyébe hagyatéki va­gyonként, valamint az ingatlant ter­helő, át nem vállalt terhek fedezeteként az (1) bekezdés értelmében letétbe he­lyezett összeg lép. (4) A tulajdonjognak az állam, illető­leg az új birtokszerző javára való be­jegyzésével egyidejűleg törülni kell a beszámítás folytán megszűnt, valamint . az át nem vállalt jelzálogos terheket és az ingatlanra bejegyzett egyéb jogo­kat. (5) A törült jogok alapján a letétbe he­lyezett összegből a jogosultak a 32. és 33. §. megfelelő alkalmazásával kap­nak kielégítést. (6) A visszavásárlás joghatályát nem érinti, hogy az előbbi §-ok értelmében kifizetett vagy letétbe helyezett összeg helytelenül volt kiszámítva. 61. §. (1) A visszavásárlási jog a függő termésre és a birtok gazdasági felszerelésére nem terjed ki, kiterjed azonban mindazon alkotórészekre — ideértve az épületeket és építményeket — amelyek értéke a visszavásárlás fejé­ben fizetendő összeg megállapításában figyelembe vétetett. (2) Az örökösöket, illetőleg az örök­hagyó özvegyét az ingatlan birtokában a termés szokásos betakarításáig meg kell hagyni, hacsak a birtok már ko­rábban zárlati kezelésbe nem került. Ez alatt az idő alatt is köteles azonban a birtokos tűrni, hogy a szükséges gazdasági munkát a földmívelésügyi miniszter által kijelölt személy vagy Képv. iromány. 1935—1940. V. tötet. 10

Next

/
Thumbnails
Contents