Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-201. Törvényjavaslat a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről

92 201. szám. tokokból alakított nagyobb kisbirtok­csoportokhoz (telepekhez) a birtok­szerzők gazdálkodásának irányítására és ellenőrzésére telepfelügyelőket alkal­mazhat és jogállásukat rendelettel sza­bályozhatja. A telepfelügyelők díjazá­sát egészen vagy részben a telepítési alap terhére is fedezni lehet. Telepfel­ügyelőkül lehetőleg azokat az okleveles gazdatiszteket kell alkalmazni, akik va­lamely birtoknak a jelen törvény értel­mében való felhasználása folytán vesz­tik el az állásukat. 96. §. (i) Ha a végrehajtást szen­vedő az árverési vevőnek személyes adósa és a vevőt az 1929. évi december hó 31. napja után árverésen megvett mezőgazdasági ingatlan átengedésére a 6. vagy a 10. §. alapján a jelen törvény hatálybalépésétől számított há­rom éven belül kötelezték, az árve­rési vételár és a kártalanítási összeg közötti különbözetet a személyes tar­tozás kielégítésére, illetőleg csökken­tésére köteles a hitelező elszámolni, amennyiben követelése még kielégí­tést nem nyert. (2) A hitelező abból a különbözet­ből, amelyet az előbbi bekezdés értel­mében kell elszámolnia, levonhatja az árverési vétellel kapcsolatban felme­rült illetéket és egyéb költségeit, vala­mint azokat a kiadásait, amelyek megtérítését követelhetné, ha az in­gatlant, mint jóhiszemű birtokos a tulajdonosnak lenne köteles kiadni. Az átengedési eljárás megindításától (21. §.) kezdve felmerült kiadásokat csak annyiban lehet levonni, amennyi­ben azok megtérítését a hitelező, mint rosszhiszemű birtokos is követelhetné a tulajdonostól. 97. §. Az állam tulajdonába vagyon­váltság címén jutott földnek termé­szetben való kijelölése, az állam által történő átvétele és felhasználása te­kintetében eddig az 1921: XLV. tör­vénycikk harmadik fejezetének első címe alapján az Országos Földbirtok­rendező Bíróságot megillető hatáskör a földmívelésügyi miniszterre száll át. A földmívelésügyi miniszter e hatás­körében a pénzügyminiszterrel egyet­értve jár el. A földmívelésügyi mi­niszter kijelölő határozata ellen a tu­lajdonos panasszal élhet. 98. §. A jelen törvény 3. §-ának (2)—(4) bekezdéseiben, valamint 55— 62. §-aiban foglalt rendelkezések ha­tálya kiterjed a haditelkekre, a hadi­gondozási célú telepekre, továbbá az 1933: VII. t,-c. 32. §-ának (1) és (2) bekezdésében meghatározott vagyo­nok, bevételek és egyéb összegek fel­használásával az említett törvény ha­tálya alá eső hadigondozottak részére juttatott ingatlanokra is azzal az el­téréssel, hogy: a) a földmívelésügyi miniszter ha­táskörébe utalt tennivalók a honvé­delmi miniszter hatáskörébe tartoznak, aki ezeket a tennivalókat a földmíve­lésügyi miniszterrel egyetértve látja el; b) a szóbanlevő ingatlanok birtoko­sainak kimozdítására alapul szolgálhat az 55. §-ban meghatározott okokon felül az ezekre fennálló jogszabályok­ban, továbbá a haditelek alapítási okiratban és a hadigondozási célú telepre nézve érvényben lévő telep­rendtartásban megjelölt bármely egyéb kimozdítási ok is. 99. §. (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő: í. aki a 19. §. rendelkezése ellenére akadályozza a földmívelésügyi minisz­ter közegét az ingatlan alkalmasságá­nak megállapítása vagy az e célra felhasználásának előkészítése végett szükséges munkálat elvégzésében; 2. aki a törvényben meghatározott valamely mentesség vagy kedvezmény avagy ingatlanban részesítése végett valótlan adatot vagy hamis bizonyíté­kot terjeszt elő, vagy lényeges körül­ményt elhallgat. (2) Amennyiben a cselekmény súlyo­sabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel

Next

/
Thumbnails
Contents