Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-198. Törvényjavaslat a hatósági orvosi szolgálatról és közegészségügyi törvények egyéb rendelkezéseinek módosításáról

198. szám. 39 a m. kir. tiszti főorvosi vagy m. kir. tiszti orvosi kinevezést nem volna hajlandó elfogadni. A 8. §-hoz. Az állami szolgálatban hasonló rendelkezés van hatályban (7.000/1925. M. E. 43. §. (2) bek.). Méltányosnak mutatkozik tehát ezúton'gon­doskodni arról, hogy az állami szolgálatba való átvételből kifolyólag e címen senki se szenvedjen jogsérelmet. A 9. §-hoz> (1) bekezdés. A törvényhatósági jogú és megyei városokban a hatósági orvosoknak az egészségügyi közigazgatás körébe tartozó feladatok ellá­tásán kívül egyéb tevékenységet is ki kell fejteniök (pl. szegény betegek ingyenes gyógyítását). Ez a bekezdés arra nézve tartalmaz rendelkezést, hogy az utóbb említett feladatkör ellátásáról megfelelő számú orvosi állás szervezése útján kell gondoskodni. (2) bekezdés. Arra az eshetőségre, ha valamely törvényhatósági jogú vagy megyei város az orvosok számát — esetleg rosszul értelmezett takarékossági szempontból —• nem a tényleges szükséglethez mérten állapítaná meg, e bekezdés rendelkezése a belügyminiszter részére jogot biztosít arra, hogy a létszám ki­egészítését is elrendelhesse. Nem valószínű, hogy ennek a kényszerítő rendel­kezésnek az alkalmazására sor kerüljön, mert ma a helyzet éppen megfordítva az, hogy számos esetben a belügyminiszter és pénzügyminiszter tartja vissza a városokat az anyagi helyzetükkel arányban nem álló állásszaporítástól. Mégis —• a közérdeknek minden esetben való biztosíthatása céljából — szükséges volt ezt a rendelkezést felvenni. A 10. §-hoz. Az (1) bekezdés az 1908 : XXXVIII. t.-c. 3. §-ának felel meg. A (2) bekezdés rendelkezése új. Az 5000-nél nagyobb lélekszámú község lakossága közegészségügyi szolgálatának ellátása ugyanis olyan magasabbrendű követelményeket támaszthat, amelyeknek ellátására egy községi orvos egymagá­ban nem felelhet meg kielégítő mértékben. Erre való tekintettel a belügyminisz­ter részére biztosítani kellett azt a jogot, hogy ily esetben, az alispán meghallga­tása mellett, több orvosi állás rendszeresítését is előírhassa. A (3) bekezdés az 1908 : XXXVIII. t.-c. 5. §-ának első bekezdésében megha­tározott orvosi kör helyett közegészségügyi kört létesít, melynek keretében a köz­ségi orvosi teendőkön felül az egészségvédelmi szolgálat kiépítésével kapcsolatos egyéb feladatok is megvalósításra kerülnek. A közegészségügyi körök kialakítása tekintetében a rendelkezési jogot a belügyminiszternek kellett fenntartanom, mert a közegészségügyi körök beosztását a falusi lakosság gyógykezelésének és egészségvédelmének lehető legcélszerűbb és leggazdaságosabb megoldása érdekében országosan megállapított elvek szerint kell végezni. Emellett természetesen a helyi viszonyokat is legteljesebb mértékben tekintetbe kell venni. E bekezdés egyéb rendelkezései megfelelnek az 1908 : XXXVIII. t.-c. 5. §-ában foglaltaknak. A (4) bekezdés e szakasz (3) bekezdésével áll összhangban. Míg ugyanis az 1908: XXXVIII. t.-c. 5. §-ának első bekezdése értelmében a községeket orvosi körbe a törvényhatósági bizottság, illetőleg az 1929 : XXX. t.-c. 35. §. (1) bek. 1. pontja értelmében a kisgyűlés osztja be,akör székhelyét pedig az 1908: XXXVIII. t.-c. 8. §-ának első bekezdése szerint az alispán állapítja meg ; a (3) bekezdésnek abból a rendelkezéséből, hogy a közegészségügyi körbe a belügyminiszter osztja be a községeket okszerűen következik, hogy a kör területe és székhelye tekinteté­ben szintén ő rendelkezzék. Az (5) bekezdés lényegében az 1908 : XXXVIII. t.-c. 8. §-ához hasonló ren­delkezést tartalmaz azzal a megszorítással, hogy a körorvos a közegészségügyi kör területén kívül nem lakhatik. A (6) bekezdés indokolást nem igényel.

Next

/
Thumbnails
Contents