Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.
Irományszámok - 1935-198. Törvényjavaslat a hatósági orvosi szolgálatról és közegészségügyi törvények egyéb rendelkezéseinek módosításáról
34 198. szám. akiknek érdekében, de akiknek magánérdekével szemben kénytelenek akárhányszor intézkedni. Erre pedig nem a választott és a választóiktól függő és azoknak lekötelezett, hanem csakis az állam által fizetett független közegek alkalmasak, akik hivataloskodásukért csakis az államnak felelősek és így állásuk biztonsága élvezetében nem kénytelenek a közegészségügy rovására és folyton fenyegetett exisztenciájuk érdekében mások magánérdekéhez alkalmazkodni. . . Közegészségügyünk helyes ref ormálása és e reformálásnak közegészségügyi viszonyaink által sürgetett jó eredményei egyelőre legalább csakis a közegészségügyi szolgálatnak államosítása által érhetők el«. A közegészségügy és 3 hatósági orvosok államosításának kérdése többször szóba került az 1896 szeptember 15-én megnyitott demográfiai közegészségügyi kongresszuson és foglalkozott e kérdéssel az 1917. évben tartott népegészségügyi nagygyűlés is. 1918 december 5-én 209/1918. szám alatt a belügyminiszterhez intézett felterjesztésében pedig az Országos Közegészségi Tanács a következőket mondja : »Az Országos Közegészségi Tanács azon meggyőződésben van, hogy a néperő helyreállításának nagy feladatát legjobban olyan központi s megfelelő hatáskörrel felruházott állami szerv oldhatja meg, melynek vezetője s főtisztviselői szakemberek — tehát orvosok«. Ebből a meggyőződésből kifolyólag okvetetlenül szükségesnek tartja a szakirányú vezetést. Ma a közegészségügy reformja során ismét előtérbe kerül az a kérdés, amelynek rendezésénél a kormányt a következő szempontok vezették: A nagyfontosságú közegészségügyi feladatok ellátásánál egyáltalán nem közömbös az a körülmény, hogy azok intézésénél a közegészségügyi főhatóságtól közvetlenül vagy közvetve utasítható, avagy pedig az autonómiától függő vagy nem függő szervek járnak-e el. A minden vonatkozásban közvetlen utasítás lehetősége biztosítja az intézkedés gyorsaságát, a közegészségügyi szervek hierarchiája pedig e szervek függetlenségét s az intézkedések egységét, végül az alkalmazásnak következetesen keresztülvitt objektív szempontjai a feladatok ellátásának szakszerűségét és pontosságát. Jelenleg az egészségügyi kormányhatóság vezetője, jóllehet az ország egészségügyi viszonyai tekintetében ő felelős, az egészségügyi szakértők alkalmazására, a hatósági orvosok személyi kiválogatására semmiféle közvetlen befolyást nem gyakorolhat. A hatósági orvosokat részint a főispánok nevezik ki, részben az önkormányzati szervek választják. Ezeknek az alkalmazó hatóságoknak azonban olykor csupán kevésbbé alkalmas pályázók között van választásuk és olyan helyi tekinteteket is figyelembe kell venniök, amelyek a helyi érdekeken felülemelkedő, azoktól távol álló és épp ezért sokkal pártatlanabb központi kormányhatóságra nem irányadók. Minthogy pedig a hatósági orvosi kar megfelelő személyi kiválasztása az egészségügyi igazgatás megjavítására irányuló törekvéseknek sarkpontja, a hatósági orvosi állások államosítását, a javaslat keretében, azoknak is el kell fogadniok, akik különben az önkormányzati tisztviselők választásának hívei. A tervezett államosításnak előképe az állatorvosi szolgálat annyira bevált államosítása. Mikor az állatbetegségek elterjedése és az állategészségügyi viszonyok romlása a nemzeti vagyont komolyan veszélyeztette, természetesnek látszott ez a lépés. Kétségtelen, hogy a közegészségügy éppen úgy homloktérben áll most, mint annak idején az állategészségügy. A közegészségügyi feladatok állandó és rohamos növekedésével újabb és újabb kiadások merülnek fel, melyekre fedezetet csak úgy találhatunk, ha a költségvetésnek közegészségügyi célokra fordítható hiteleit racionálisabban osztjuk fel a szükségletek között. A racionális felosztást pedig nagymértékben megkönnyíti az, ha a közegészségügyi szakközegek: a hatósági orvosok a közegészségügyet vezető kormányhatóság közvetlen rendelkezése alá kerülnek.
