Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-197. Törvényjavaslat az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról

197. szám. 13 ségre és a kézműiparosságra egyaránt hátrányos. A visszásságokat a kereskedelemügyi miniszter 1932. évi február hó 15-én 113.906. szám alatt kiadott rendeletével megszüntetni kívánta. Nevezetesen az iparhatóságoknak kötelességévé tette, hogy abban az esetben, amikor közkereseti vagy betéti társaság képesítéshez kötött ipar gyakorlására ipar jogosítványt kér, vizsgálják meg, hogy az az egyén, akit az üzlet vezetésére jogosított és az előírt képzettséggel rendelkező társasági tagként bejelentettek, a társaságnak tényleg tagja-e, nem pedig alkalmazottja-e. Ezek a rendelkezések azonban nem hozták meg a kívánt eredményt, sőt a visszásságok szaporodtak és a gazdasági viszonyok súlyosbodása folytán a kézműiparra nézve mindinkább elviselhetetlenebb helyzetet teremtettek, úgyhogy a vázolt állapoton segíteni kell. Azoknál a közkereseti és betéti társaságoknál, amelyek engedélyhez kötött ipart űznek, a köz szempontok megfelelő érvényesítése céljából kell a társaságnak minden egyes tagjától, illetve beltagjától megkívánni az önálló iparűzéshez megkívánt kellékeknek, elsősorban: a megbízhatóságnak, saját személyében igazolását. Ellenkező esetben a szükséges kellékeket nélkülöző társasági tagnak a közönség és a köz megkárosítására módot nyújtunk. Az 1. §. második bekezdése a szerzett jogokat biztosítja. A 2. §-hoz. Az 1922 : XII. törvénycikk rendelkezései szerint az iparűzés általános feltételei között, melyeket az említett törvénycikk 1—6. §-ai állapítottak meg, a feddhetetlen előélet nem szerepel. Csupán az iparengedély kiadását kell a megbízhatóság igazolásától függővé tenni és az 1922 : XII. t.-c. 35. §-ának második bekezdése szerint nem kaphat iparengedélyt az, aki bűntett, az állam ellen, a szemérem ellen vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt bűnvádi eljárás alatt áll, vagy akit bűntett vagy ilyen vétség miatt elítéltek, a jogerős ítéletben megszabott szabadságvesztés büntetés tartama, illetőleg a büntetés kiállásától vagy elévülésétől számított három év alatt. Ezt a rendelkezést a javaslat —- bizonyos megszorításokkal ugyan — kiterjeszti az iparigazolvány alapján gyakorolható iparokra is. E rendelkezés indoka abban rejlik, hogy az iparban és a kereskedelemben is érvényesíteni kell az osztó igazság elvének megfelelő azt a követelményt, amely szerint önálló foglalkozáshoz és a nemzeti vagyonból megfelelő részesedéshez elsősorban azok jussanak, akik erkölcsi szempontból kifogástalanok, azok pedig, akik ebből a szempontból kifogásolhatók, önálló foglalkozáshoz csak bizonyos idő után juthassanak, amikor meg javulásuknak már tanújelét adták. Ezért a 2. §. értelmében azok, akik a szakaszban felsorolt bűncselekményeket követték el, a bűnvádi eljárás tartama alatt és elítéltetésüktől számított három év eltelte előtt iparigazolványt nem kaphatnak. A 3. §-hoz. A kiskorú unoka iparfolytatási jogának korlátozására azért van szükség, mert az 1922 : XII. t.-c. 7. és 8. §-ában biztosított kedvezménnyel a súlyos megélhetési viszonyok között sok esetben valósággal visszaéltek és a jogszabályban nyújtott lehetőségek (törvényesítés, örökbefogadás, házasságkötés a halálos ágyon stb.) kihasználásával az elhalt iparos iparát a kiskorú lemenők javára hosszú időn át folytatják. Különösen a kémény seprőiparban fordultak elő ezek a jelenségek. E visszásságok intézményes kiküszöbölése nehézségekbe ütközik egyrészt erkölcsi okokból, de azért is, mert az iparüzletnek az iparűző halálával egyidejű megszűnése iparpolitikai szempontból sem előnyös. Arra azonban mindenesetre törekednünk kell, hogy a kedvezmény igénybevételét legalább a második nemzedéknél : az unokáknál szorítsuk az indokolt esetekre, ezért a szakasz szerint a kiskorú unoka csak abban az esetben jogosult nagyszülője iparának a folytatására, ha ellátatlan.