Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.
Irományszámok - 1935-197. Törvényjavaslat az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról
10 197. szám. Melléklet a 197. számú irományhoz. Indokolás „az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. I. A gazdasági válság folytán súlyos helyzetbe került iparososztály megsegítése érdekében a külföldi államok egész sora alkotott új közigazgatási szabályokat. Ezek a szabályok az iparjogi rendszereket egyes országokban lényegesen átalakították. így a Németbirodalom bizonyos vonatkozásokban visszatért a céhrendszerhez ; Olaszországban az iparok nagy számát a hatóság külön engedélyétói tették függővé ; Ausztriában időlegesen bevezették az új üzlet alapításának tilalmát és a kereskedelmet képesítéshez kötötték. A gazdasági természetű bajok orvoslása azonban általában nem a jogszabályoktól, hanem egészen más tényezőktől függ. A külföldi szabályozások eredménye, nevezetesen azoknak az iparosságra, a közönségre és a gazdasági életre kihatása még számos vonatkozásban nem ítélhető meg, az újítások tehát még nem feltétlenül követésre buzdító, megnyugtató példák. Hazánkban új utak törésére egyébként nincs is szükség. Az 1884 : [XVII. törvénycikkbe iktatott ipartörvény módosításáról szóló 1922: XII. törvénycikk ipari közigazgatási jogrendszerünket az iparűzés feltételeinek újraszabályozásával, a képesítés rendszerének szigorításával, a közérdek követelményeinek megóvásával a modern közigazgatás célkitűzéseinek megfelelően átalakította. A törvény hatálybalépése óta eltelt több mint tizenkét esztendő gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy a törvény rendszerének megváltoztatására nincsen szükség, azok az elvek, amelyeken ipari közigazgatásunk felépült, helyesek, a változott viszonyok között azonban a törvény rendszerének további kiépítése elkerülhetetlen. A) A törvény módosítására a legfőbb indok: a képesítést szabályozó rendelkezések kiegészítése. Az 1922 : XII. törvénycikk az ipari szakképzés súlypontját a tanonci évekre helyezi és azok befejezéséül a segédi vizsgálat letételét írja elő. A tanviszony tartama alatt megszerzett ismeretek gyarapítására szolgáló segédi évek eredményéről azonban az alkalmazottnak nem kell beszámolnia. A törvény felállítja ugyan az ipar gyakorlásához múlhatatlanul szükséges szakképzettséget meghaladó szakismeretek és szakmabeli készség igazolására a mestérvizsgálat intézményét, a vizsgálat letétele azonban nem kötelező és valójában csak címet,
