Képviselőházi irományok, 1935. IV. kötet • 197-238. sz.

Irományszámok - 1935-201. Törvényjavaslat a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről

116; 201. szám. is járhat, ezekkel az előnyökkel arányban áll, hogy a tulajdonos viszont az átengedésre kerülő ingatlan területének csökkentésében kapjon ellenszolgáltatást. A másik, a mértéket csökkentő körülmény az, ha a tulajdonosnak legalább három életben lévő leszármazója van. A törvényes öröklés rendje, illetőleg a köteles rész iránti igény ilyen esetekben előreláthatóvá teszi, hogy a nagybirtok bizonyos mértékben önmagától is osztódni fog és ennek folytán a természet rendje is kisebb birtokok alakulását fogja előmozditani. Annak ellenére, hogy a világháborúban hősi halált halt leszármazó a birtokos után már nem örökölhet és a birtok várható osztódása szempontjából nem vehető számításba, ä javaslat a hősi halottak iránti kegyeleti szempont érvényesítésével az ilyen leszármazókat is figyelembe veszi. , A »leszármazó« kifejezés alkalmazásából kitűnően a javaslat nem éppen csak a tulajdonos gyermekeire, hanem az unokáira, esetleg távolabbi leszármazóira is gondol, sőt a javaslat még a vérszerinti leszármazók körén is túllép, amikor az örökbefogadott gyermekeket számításba veszi. ••' A kulturális célt szolgáló alapok és alapítványok, a középiskolákat fenntartó szerzetesrendek birtokai, valamint a kulturális és jótékony intézményeket fenntartó egyházi javadalmi birtokok tulajdonképpen már jelenlegi állapotukban sem egy személynek, mint tulajdonosnak a szolgálatában állanak, hanem közérdekű célok szolgálatára vannak rendelve és így ezeknek a céloknak a védelmében az ilyen birtokokkal szemben is feltétlenül indokolt az átengedési kötelezettség mértékének csökkentése. De ha azt vesszük figyelembe, hogy a javaslat célja a biztos megélhetési alappal rendelkező családok számának szaporítása, különleges elbánásban kell részesíteni azokat a nagybirtokokat is, amelyek, ha nincsenek is kifejezetten közcélok szolgálatába állítva, de mégis a kívánatos mértékben teljesítik a nagybirtokokat terhelő szociális feladatokat azzal, hogy az átlagosnál nagyobb számú gazdasági cselédnek és más gazdasági alkalmazottnak adnak kenyeret. Ennek az átengedési mértéket csökkentő körülménynek a konkretizálása a javaslatban akként történik, hogy a mezőgazdasági terület minden 25 kataszteri holdja vagy kataszteri tiszta jövedelmének minden 250 koronája után egy-egy éves gazdasági cseléd, minden 1500 kataszteri holdja vagy a kataszteri tiszta jövedelmének minden 15.000 koronája után pedig egy-egy okleveles gazdatiszt alkalmazása eredményezi az átengedési mérték leszállását. Természetesen az említett két előfeltételnek együttesen kell fennállania és nem elegendő csupán a cselédlétszámot vagy csupán az okleveles gazdatisztek létszámát a törvény rendelkezéseihez idomítani, viszont elegendő, ha a megfelelő létszám akár a területhez, akár a kataszteri, tiszta jövedelemhez viszonyítva van meg. Tekintettel arra, hogy a gazdaság az állandóan alkalmazott iparosoknak is éppen úgy kenyeret biztosít, mint az éves gazdasági cselédeknek, tekintettel továbbá árra, hogy a mezőgazdasági ipari üzemek fejlesztése hasonló szempontból kívánatos, a javaslat a gazdaságban állandóan alkalmazott iparosokat és mezőgazdasági iparüzemek állandó munkásait is az éves gazdasági cselédekkel egy tekintet alá; vonj a,, illetőleg azok létszámához hozzászámítja. Ezt a hozzászámítást a javaslat az éves gazdasági cselédek ama családtagjai tekintetében is elrendeli, akik legalább féléven át hónaposokként vannak alkalmazva. A családtagok ilyen rendszeres alkalmazása szokásos és a felnőtt családtagoknak elvándorlás nélkül is a mezőgazdaság körébén maradását biztosítja, a család egészének szociális helyzetét pedig emeli. -'.:.: Ami az átengedési kötelezettség mértékét illeti, a javaslat a nagybirtokot a:$. §*ban megállapított három fokozat közül az említett körülmények megállapí-