Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-107. Törvényjavaslat az orvosi rendtartásról
68 107. szám. jog alapján alkalmazásban vannak. Tehát tekintet nélkül arra, hogy folytatnak-e magángyakorlatot avagy nem, tagjai a kamarának azok az orvosok is, akik orvosi oklevélhez kötött tisztviselői állást töltenek be, úgyszintén a katonaorvosok. A javaslat nem határozza meg sem azokat az orvostisztviselőket, akiknek a magángyakorlat folytatása megengedett, sem azokat, akiknek a magángyakorlat tilos; ezt, vagyis a magánagykorlat megengedését az alkalmazó hatóság hozzájárulásától teszi függővé. A javaslat egyébként tekintettel van a tényleges honvédorvosok különleges helyzetére is. Az 1921 : XLIX. t.-c. 24. §-a szerint ugyanis a tényleges katonai egyének katonai büntető és fegyelmi szabályok alatt állanak. Ugyanezen törvényhely szerint a tényleges katonai egyének ellen való eljárás a katonai bíróságokat és katonai fegyelmi hatóságokat illeti meg. Ebből következik, hogy a kamarák joghatósága a tényleges honvédorvosokra fegyelmi eljárás szempontjából nem terjedhet ki, hanem az eljárás az arra hivatott katonai hatóságokat kell hogy illesse. Ebben a fejezetben még két kérdésről kívánok megemlékezni; az egyik a kamarai illetékesség kérdése, a másik az önkormányzat anyagi szükségleteiről gondoskodás. Az illetékesség szempontjából nem az orvos lakóhelye a döntő, hanem a gyakorlat folytatásának a helye. A javaslat tehát ezt az ismérvet veszi alapul, de — az orvosi hivatás egyetemességére tekintettel — meghatározott esetekben lehetővé teszi más kamara területén is a hivatás teljesítését. Az önkormányzat anyagi szükségleteiről gondoskodást a javaslat tagsági díj szedésének megengedésével oldja meg. A javaslat szerint a tagsági díjat évenkint a kamarai közgyűlés, az országos kamara költségeihez hozzájárulás mérvét pedig az országos választmány állapítja meg. Természetesen mindezekhez a határozatokhoz kormányhatósági jóváhagyás szükséges. III. Az orvos jogainak és kötelességeinek részletes szabályozása nem a törvényhozás feladata. Ezeket a kérdéseket az orvosi gyakorlatra, valamint az orvosi díjazás legkisebb mértékére vonatkozó, kormányhatósági jóváhagyást igénylő szabályzatnak kell rendeznie. A törvényhozásnak arra kell szorítkoznia, hogy a vezérelveket állítsa fel a közérdeknek és a jogosult kari érdeknek a biztosítására. IV. Az orvosi kamara tagjai orvosi magángyakorlatuk tekintetében a kamara fegyelmi hatósága alatt állanak. A fegyelmi hatóság — a honvédorvosi tisztikar tagjait kivéve — azokra is kiterjed, akiknek más fegyelmi hatóságuk is van. Fegyelmi vétség a kötelesség elhanyagolásán vagy nemteljesítésén és a hivatási vagy kari tekintélysértő magatartáson felül a törvénnyel vagy más jogszabállyal, kamarai szabályzattal vagy kamarai j ogerős határozattal felállított tilalom áthágása is. A fegyelmi eljárás befejezése és a fegyelmi vétség megállapítása természetesen nem zárja ki azt, hogy az illetőt magán- vagy büntetőjogilag, avagy a közhivatali tisztesség szempontjából is felelősségre ne vonják. A fegyelmi hatóságot elsőfokon a kerületi kamara választmányának keretében alakított háromtagú fegyelmi bíróság gyakorolja. Másodfokon a közigazgatási bíróság orvosi tanácsa jár el. A vádat elsőfokon az illetékes kerületi kamarának, másodfokon az országos kamarának ügyésze képviseli. Az országos közgyűlés által alkotandó fegyelmi szabályzatnak egyébként az 1929 : XXX. törvénycikknek rendelkezéseit kell figyelembe vennie. V. Régóta érzett hiányt szüntet meg a javalat az orvosi hivatás fokozottabb büntetőj ogi vé delmévei. Speciális deliktumként állapítja meg az orvosi hivatás színlelését és ezt
