Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-183. A m. kir. belügyminiszter jelentése az Önkormányzati Testületek Kárpótlási Vagyonának 1929. évi felhasználásáról

183. szám. 409 tárgyalások eredménye következtében ezirányú egyezmény kötése tárgytalanná válik, mert ezek azt az elvi álláspontot rögzítik le, hogy ennek a kérdésnek a rendezése, mint egyebeké is, a területi elv alapján történik, ennélfogva csak arról lehet szó, hogy az elv gyakorlati végrehajtásául a megosztott önkormányzati testületek tei ületen levő vagyont kell megállapítani és az azt terhelő tartozásokat arányosan megosztani. e) Ausztriával tárgyalásokat nem is tettünk folyamatba, mert Ausztriát a trianoni szerződés értelmében nem lehet utódállamnak tekinteni, ennélfogva ilyen tárgyalások megindítása nem volt kötelező, magyar vagyoni szempontok pedig ennek erőszakolását nem tették megokolttá. n. A megkötött egyezmények végrehajtása. a) A Romániával kötött egyezményt az 1929. év végéig teljes egészében végrehajtottuk. A keresztülvitelt a vele megbízott belügyminiszter intézte, e célra külön kinevezett kormánybiztos és helyettesének, valamint választottbírónak közreműködésével. Az egyezmény rendelkezéseinek megfelelően, szabatos adatgyűjtés becslés, kiszámítások és a vitás kérdéseknek választ ott bírósági eldöntése után, az e határon érdekelt minden egyes önkormányzati testületre vonatkozóan különkülön megállapították, hogy a másik területrésszel szemben követelése van-e vagy tartozása. Amint az 1929: IV. t.-c. javaslatának indokolásában ismertettem, olyan önkormányzati testületeink is voltak, amelyek a megosztás után nagyobb vagyonhoz jutottak annál, ami az egyezményben megállapított kulcs szerint megillette, ennélfogva a leszámolás eredménye szerint Románjával szemben tartozásban álltak. A kormány azonban nem akarta, hogy az egyezményből kifolyóan bármely magyar önkormányzati testületre is anyagi hátrány származzon, azért az ilyen tartozások behajtását mellőzte és a végelszámolás során a magyar tartozások összegét levonta a magyar területrész egészét megillető követelésből. Ezzel a módszerrel elértük azt, hogy az ö. T. K. V.-ba magyar részről mit sem kellett beszolgáltatni, hanem annak egész értéke kizáróan, román származású. A végelszámolásnak ilyen módon megtörténte után a román határon érdekelt önkormányzati testületek egy részének kárpótlását a minisztertanács rendelkezései alapján, az egyezmény végrehajtása során, az 1929: IV. t.-c. életbelépte előtt már kiadtam, amennyiben a kormánybiztosok útján egyes községeknek tulajdonjoggal átadtam azokat az ingatlanokat, amelyek határukba estek ugyan, de az egyezmény megkötéséig a tulajdonjog még tisztázatlan volt. Bihar, Szacmár, Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegyék számára pedig visszaszereztünk olyan történelmi vagy kulturális, olykor tetemes értékű ingóságokat (képek, könyvtár, díszruhák, zászlók stb.), amelyek elcsatolt területen maradtak. A községek részére az ingatlanoknak tulajdonjoggal történt átadásával kiegyenlítettem azt a követelésüket, amely kárpótlás címén e községeket megillette. Ezek az ingatlanok az 1929 :IV. t.-c. I. §. 13. pontja értelmében nem is jutottak az Ö. T. K. V. állagába, hanem telekkönyvileg a községek tulajdonaként bekebeleztettek. Az ilymódon Romániától átvett és közvetlenül az érdekelt községeknek kárpótlás fejében kiadott vagyontárgyak értéke azonban korántsem fedezte az egész magyar területnek azt a követelését, amely az egyezményben megállapított felosztási kulcs értelmében járt. Azért ezenfelül Románia a különbözet fejében 15.000,000.000 koronának készpénzben kifizetésére kötelezte magát és ez összeget Képv. iromány. 1935—1940- III. kötet. 52