Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-182. Törvényjavaslat a tűzrendészet fejlesztéséről

390 182. szám. 1-ső melléklet a 182, számú irományhoz. Indokolás „a tűzrendészet fejlesztéséről" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A tűzvész pusztításának megakadályozásához olyan országos érdekek fűződnek, amely érdekek megvédését minden időben — de különösen a mai nehéz gazdasági viszonyok között — minden rendelkezésünkre álló eszköz felhasználásával biztosítanunk kell. Ez a cél úgy érhető el, ha a megelőző tűzrendészet hatékony fejlesztéséről gondoskodunk, a tűzrendészet működő szervezetét pedig olyan színvonalra emeljük, hogy az a követelményeknek mindenben megfeleljen. Az elmúlt években mind sűrűbben előforduló tűzesetek körülményeit és okait vizsgálva, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a mai tűzrendészeti igazgatásunk a reá háruló nagy feladatoknak azért nem tud kellő mértékben megfeleni, mert szervezete nincs úgy kiépítve, amint azt a magasabb országos érdekek —• az egységes irányítás szempontjából — megkövetelik. Vannak városok és vármegyék, amelyekben a tűzoltóság a korszerű követelményeknek megfelel, vannak viszont olyan helyek és vidékek, ahol a tűzrendészeti szervezet és berendezkedés nagyon sok kívánni valót hagy hátra. Ennek az okát viszont abban látom, hogy a tűzrendészet kérdése nálunk ezideig nem volt megfelelően szabályozva. A szabályozás múltját vizsgálva, azt látjuk, hogy a legelső magyar tűzrendészeti rendelkezést, amely inkább tűzrendészeti útmutatás kíván lenni 1788ban Mária Terézia tette közzé. A Mária Terézia-féle útmutatás intézkedéseit vette át a II. József által kiadott ú. n. tűzrendészeti »szabályrendelet«. Ezután 1808. évben 16.249. szám alatt jelent meg egy helytartótanácsi »intézvény«, 1838-ban pedig 2548. szám alatt József nádor adta ki tűzrendészeti »intézkedéseit.« Hosszú idő után, éppen egy fél évszázad múlva, 1888. évben jelent meg 53.888. B. M. szám alatt az ú. n. tűzrendészeti kormányrendelet, amely az egész magyar tűzrendészet főjogforrása lett. Ez a kormányrendelet a tűzrendészet kérdéseit az akkori viszonyoknak megfelelően kellő körültekintéssel rendezte. 1925-ben a tűzrendészet kérdését újból szabályozta a 230.000. számú belügyminiszteri rendelet, azonban ez sem juttatta nyugvópontra a kérdés megoldását, mert nem szabályozhatott olyan kérdéseket, amelyeket csak törvény útján lehet rendezni és amelyeknek szabályozása a tűzrendészet céljainak elérése szempontjából nélkülözhetetlen.