Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-181. Törvényjavaslat rendőrlegénységi és csendőrlegénységi betegsegélyezési alap létesítéséről

181. szám. 385 legénység nyugállományú tagjairól és ezeknek, valamint a tényleges vagy nyugállományban elhalt csendőrlegénységi tagok hozzátartozóinak betegség esetére történő ellátásáról. Ez utóbbi tekintetben a helyzet jelenleg az, hogy míg a honvédség nyugállományú legénységi tagjai és ezek hozzátartozói a katonai kórházakban fejenként és naponként igen mérsékelt ápolási költséget (50 f) fizetnek, addig a csendőrség nyugállományú legénységi tagjai saját személyük után napi 2 pengőt, családtagjaik után pedig 3 pengőt kötelesek fizetni, sok esetben tehát többet, mint amekkora havi nyugdíjuknak egy napra eső összege. A betegség esetére való gondoskodás tehát ezeknél az egyéneknél is elodázhatatlan. Az említett kategóriáknak betegség esetén való ellátása a végzett számítások alapján oly kép látszik biztosíthatónak, ha a belügyminiszter —• az 1921. évi XLVL t.-c. 1. §-a (7) bekezdésében foglalt rendelkezés mintájára — felhatalmazást kap arra, hogy a költségek fedezésére betegellátási alapot létesítsen és e célból a rendőr legénységnek, valamint az igényjogosultaknak készpénzjárandóságából járulék levonását rendelhesse el. A törvényjavaslattal létesíteni kívánt alapok több mint 30.000 ember részére fognak betegség esetén számbavehető támogatást biztosítani. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. Ez a §. meghatározza azokat a kategóriákat, amelyek tagjai betegség esetén támogatásban részesítendők, kimondja a betegsegélyezési alapok létesítését és végül felhatalmazza a belügyminisztert, hogy az alapok szolgáltatásaira jogosultak készpénzjárandóságaiból maximálisan 2% járulék levonását rendelhesse el. A javaslat az alapok szolgáltatásaira jogosultak megjelölésénél a »rendőrlegénység« és »csendőrlegénység« kifejezéseket használja. A »csendőrlegénység« kifejezés hivatalosan is használatos és általánosan elfogadott, hogy annak fogalmi köre az alhadnagyi, tiszthelyettesi, törzsőrmesteri, őrmesteri és csendőri állást betöltő egyéneket foglalja magába. A »rendőrlegénység« kifejezés azonban értelmezésre szorul, noha ez a kifejezés az 1929: XIV. törvénycikk révén már törvényeink szóhasználatába is bevezetést nyert. Félreértések elkerülése végett megemlítem tehát, hogy a »rendőrlegénység« fogalma alatt az alhadnagyi, a felügyelőhelyettesi, a főtörzsőrmesteri, törzsőrmesteri, őrmesteri és rendőri állást betöltő egyének összességét kell érteni. A 2. §-Jioz. Az 1. §-ban kapott felhatalmazás alapján létesítendő betegsegélyezési alapok csak későbbi idő múlva fognak olyan összeggel rendelkezhetni, mely betegség esetén valamennyi szóbanlevő kategória támogatását lehetővé teszi. Épp ezért szükséges olyan rendelkezés felvétele, mely a belügyminiszter számára lehetővé teszi az igényogosultság kategóriánkénti megállapítását, valamint a szolgáltatások mérvének az alap állásához mérten történő szabályozását. A 3. §-hoz. Indokolást nem igényel. Ezek előrebocsátása után tisztelettel kérem a t. Képviselőházat, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. Kelt Budapesten, 1936. évi január hó 28-án. vitéz Kozma Miklós s. k., m. Jcir. belügyminiszter. Képv. iramlány. 1935—1940. III. íkiötet. 49