Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-104. Törvényjavaslat a fémjelzésről

14 104. szám. elnevezéssel jelöltessenek, amely a tárgy ötvözete tekintetében megtévesztésre alkalmas, a harmadik bekezdés pedig csak oly mértékben engedélyezi a nem nemesfémből készült tárgyaknak platinázását, aranyozását, ezüstözését, vagy ilyen fémekkel való bevonását, hogy karcvizsgálat által kétségtelenül meg lehessen állapítani azt, hogy az illető tárgy nem nemesfémből készült. A 15. §-hoz. Ez a § a hatkarátos tárgyakkal kapcsolatos kérdéseket szabályozza. Az eddigi jogszabályokban csak annyiban történt hivatkozás a hatkarátos (250 ezredrész) finomságú tárgyakra, hogy az ilyenek arany- és ezüstáruszereknek nem tekinthetők. Már az általános indokolás rámutatott arra, hogy a szegényebb néposztály igényeinek kielégítése és érdekeinek megvédése érdekében kívánatos ennek az olcsó és aránylag kevés aranytartalmú árucsoportnak hivatalos ellenőrzés alá vonása. Ez az új rendelkezés egyébként megfelel az ipari érdekeltség kívánságának és a külföldi gyakorlatnak is. A § első bekezdése kimondja, hogy hatkarátos tárgy elnevezéssel olyan arany ötvözetü tárgyakat szabad készíteni, raktáron tartani, üzletszerűen forgalomba hozni, vagy külföldről behozni, amelyeknek finomsága 250 ezredrész, a második bekezdés előírja, hogy ilyen tárgyat a név- vagy gyár jelen kívül a finomságot feltüntető 6. K. jellel is el kell látni, ugyanilyen jelnek, vagy a külfö]dön szokásos 250-es jelzésnek rajta kell lenni a külföldről behozott hatkarátos tárgyon is. A harmadik bekezdés szerint a törvénynek meg nem felelő finomságú tárgyként kell a finomsági jellel el nem látott hat karátos tárgyat tekinteni, a negyedik bekezdés előírja, hogy a hatkarátos tárgyat nem szabad aranyból készült tárgyként forgalomba hozni, az ötödik bekezdés szerint a hatkarátos tárgyat nem kell fémjelezni, hanem finomságát az ellenőrző szemlék alkalmával kell ellenőrizni, a hatodik bekezdés a finomságtól való megengedhető eltérés mérvét szabályozza, a hetedik bekezdés pedig kimondja, hogy a törvény rendelkezéseit értelemszerűieg a hatkarátos tárgyra is alkalmazni kell. A 16. §-hoz. Ez a § a szakipar szabad fejlődése érdekében megengedi, hogy kiviteli célra a törvényes finomsági fokoktól eltérő és az egyéb törvényes kellékeknek meg nem felelő nemesfémtárgyak is készíthetők, melyek nem tartoznak fémjelzési kötelezettség alá. Az ilyen tárgyakra vonatkozó eljárást pénzügyminiszteri rendelet fogja szabályozni. A 17. §-hoz. A §-ban előírt bejelentési kötelezettségre szükség van az ellenőrzés hatályosságának biztosítása érdekében. A 18. §-hoz. A vásárló közönség érdekeinek hatályosabb megvédését célozza a § rendelkezése, mely szerint a törvény és végrehajtási utasításának egy-egy példányát az ellenőrzés alá tartozók üzleti helyiségeiben ki kell függeszteni. A 19. §-hoz. Ez a § a tárgyaknak az elárusítóhelyeken való megfelelő elkülönítését írja elő az ellenőrzés hatályossá tétele céljából. A 20. §-hoz. Ez a § a platina-, arany- és ezüsttárgyak, továbbá a hatkarátos tárgyak eladásakor a vevők kívánságára kiállítandó számlákban feltüntetendő adatokat sorolja fel. A 21. §-hoz. Ez a § a fellebbezés körüli eljárást szabályozza. A 22. §-hoz. Ez a § a tekintetben rendelkezik, hogy kik tartoznak állami ellenőrzés alá. Az eddigi jogszabályokhoz képest lényeges újítás az, hogy ezentúl nemcsak a nemesfémtárgyak készítésével és árusításával foglalkozó iparosok és kereskedők tartoznak állami ellenőrzés alá, hanem a zálogházak, árverési csarnokok és egyéb intézmények is, amennyiben működésük ilyenekre is kiterjed. Amint erre az általános indokolás is már utalt, az ellenőrzés kiterjesztésére azért volt szükség, mert ezeken a helyeken a vásárló közönség érdekei kellő védelemben nem részesültek