Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.

Irományszámok - 1935-115. A képviselőház társadalompolitikai, közigazgatási és pénzügyi bizottságának együttes jelentése "az orvosi rendtartásról" szóló 107. számú törvényjavaslat tárgyában

115. szám. 219 mázasában a törvény és az orvosi gyakorlatra vonatkozó szabályzat (10. §. (2) bekezdés g) pontja) korlátai között teljes szabadság illeti. 37. §. (1) Az orvost titoktartás kötelezi (1878 : V. t.-c. 328. és 329. §.) a kezelt vagy vizsgált egyén egészségi állapotára vonatkozó adatok tekintetében és ezenfelül mindarra nézve, amit az orvos ebben a minőségében, hivatása gyakorlása közben tudott meg. Hatósági megbízásból végzett vizsgálat esetében a vizsgálat eredményét azonban az orvosnak a megbízó hatósággal közölnie kell. (2) Közszolgálatban álló vagy törvény alapján létesült intézetnél működő orvos adatszolgáltatási kötelességére a szolgálati szabályok rendelkezései is irányadók. (3) Tudományos célra történő közlésre a titoktartás nem vonatkozik, ha a közlés a személy nevének megjelölése nélkül olymódon történik, hogy a személy nincs felismerhetővé téve. 38. §. Az orvos büntetőjogi és magánjogi felelősségére az általános j ogsza bály ok irányadók. 4. Az orvos díjazása. 39. §. (1) Az orvost a magángyakorlat körében kifejtett tevékenységéért díjazás illeti meg. A díjazás mértéke szabad egyezkedés tárgya. (2) Az országos kamara a magángyakorlat körében a díjazás mértékét szabályzatban állapítja meg. E szabályzat díjtételeinél alacsonyabb díjazást — a (3) és (4) bekezdés esetét kivéve — a bíróság sem állapíthat meg. (3) A szabad egyezkedéssel megállapított díjazást a bíróság leszállíthatja, ha előre nem látott esemény folytán a megbízás megszűnt vagy az orvos a további tevékenységétől visszalépett vagy nem végezte el azt a munkát, amelynek szem előtt tartásával állapították meg a díjazás mértékét. (4) Az orvos elhatározásától függ, hogy beteget ingyen vagy a (2) bekezdésben említett díjszabás díjtételeinél alacsonyabb díjért gyógyít-e. Tevékenységét azonban ingyen vagy e díjtételeknél alacsonyabb összegért az orvos nem kínálhatja fel. IV. fejezet. Fegyelmi szabályok. 40. §. (1) Az orvosi kamara tagja a szabad hivatásában kifejtett tevékenységét illetően a kamara fegyelmi hatósága alá tartozik akkor is, ha reá közszolgálati alkalmazotti minősége alapján más fegyelmi hatóság hatásköre is kiterjed. (2) A tényleges honvédorvosok nem tartoznak a kamara fegyelmi hatósága alá. (3) Ha a kamara fegyelmi bírósága olyan orvos ellen indított fegyelmi eljárást, akire más fegyelmi hatóság hatásköre is kiterjed, köteles jogerős fegyelmi határozatát a másik fegyelmi hatósággal haladéktalanul közölni. Az orvosi kamara előtt befejezett fegyelmi eljárás nem érinti az utóbbi hatóságnak azt a jogát, hogy az orvosi kamara fegyelmi bírósága által megállapított tényállást a közszolgálat érdekei és a közhivatali felelősség szempontjából vizsgálat tárgyává tegye. (4) Közszolgálatban álló vagy törvény alapján létesült intézetnél működő kamarai tag ellen hivatali hatósága (intézet) által indított fegyelmi eljárást befejező határozatot a kerületi kamarával is közölni kell. Erre az esetre az előbbi bekezdés második mondatában írt rendelkezés megfelelően alkalmazandó. 41. §. Fegyelmi vétséget követ el az orvos, a) ha hivatásbeli kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból súlyosan megszegi; b) ha életmódjával vagy eljárásával az orvosi hivatást avagy az orvosi kar tekintélyét sérti. 28*