Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-104. Törvényjavaslat a fémjelzésről
12 104. szám. M. E. számú rendeletből átvett kifejezésekkel írja körül a fémjelzési kötelezettség alá vont tárgyakat. Az arany- és ezüstrudacsok és huzalok ezen javaslat szerint már nem tartoznak fémjelzési kötelezettség alá. A nemesiémrudaknak az ellenőrzés alól való kivonását főleg az indokolja, hogy a törvény tulajdonképeni célja a vásárló közönség érdekeinek megóvása, a közönség pedig általában nemesfémrudakat nem vásárol. Azok a kereskedők és iparosok, kik foglalkozásukból kifolyólag vásárolnak nemesfémrudakat, kellő szakértelemmel bírnak és a rudak finomsága tekintetében meg nem téveszthetők. Kétes esetekben pedig nincs akadálya annak, hogy a rudak finomságát hivatalos helyen megállapíttassák. Az aranykészletek bejelentése és az aranyra vonatkozó jogügyletek korlátozása tárgyában kiadott 2360/1935. M. E. számú rendelet szerint aranyat venni vagy eladni csak az állandó hivatalos ellenőrzés alatt álló Budapesti Nemesfém- és Drágakőcsarnok hivatalos helyiségében, ennek hivatalos forgalmában, a hivatalos üzleti időben szabad. Fölösleges volna az itt forgalomba kerülő aranyrudakat még külön fémjeleztetni. Arany- és ezüsthuzalokat az országban nem gyártanak, azok fémjelzésének gyakorlati jelentősége nincs. Egyébként a külföldön sem szokásos a nemesfémrudacsokat és huzalokat fémjeleztetni. Az eddigi jogszabályokhoz képest újítás ebben a §-ban az, hogy a platinából készült tárgyakat is a törvény hatálya alá vonta, amit egyrészt a platinatárgyak divatja, másrészt a külföldi hasonló gyakorlat indokol. A 2. §-hoz. Ez a § a törvényes finomsági fokokat sorolja fel. A finomsági fokok a vásárló közönség igényeinek és a nemesfémiparosok és kereskedők kívánságának megfelelően állapíttattak meg. A platinatárgyaknál a külföldi gyakorlatnak megfelelően egy finomsági fok engedélyeztetik. Az aranytárgyaknál az 1. számú finomsági fok az eddigi 920 ezredrész helyett 986 ezredrész, ami megfelel a dukátarany finomságának; a 2. számú finomsági fok az eddigi 840 ezredrész helyett 900 ezredrész, ami a legtöbb európai állam aranypénzének finomságával egyezik s lehetővé teszi az ilyen pénzérmék ötvözés nélküli felhasználását a nemesfémiparban; a 3. számú finomsági fok változatlanul 750 ezredrész maradt; a 4. számú finomsági fok pedig célszerűségi okokból az eddigi 580 ezredrész helyett 585 ezredrésznek választatott. Az ezüsttárgyaknál az 1. számú finomsági fok 950 ezredrész helyett 935 ezredrész, ami megfelel az európai ezüstpiacokon elterjedt »Sterling« ezüst finomságának. A 2. és 3. számú finomsági fok változatlanul 900 ezredrész, illetve 800 ezredrész maradt. A régi 4. számú finomsági fok (750) elmaradt, mert a gyakorlatban ez az ötvözet nem vált be. A 3. §-hoz. Ez a § az egyéb törvényes kellékeket sorolja fel. Az első bekezdésben az eddigi jogszabályokhoz képest újítás a platina- és fehéraranytárgyak ötvözeteire vonatkozó rendelkezés. A fejlődő ipar követelményeit elégíti ki az, hogy a fehéraranytárgyak ötvözeteinek pótféme bármely fém lehet és ugyanezt a célt szolgálja a második bekezdésnek az a rendelkezése, hogy rendeleti úton az arany- és ezüsttárgyak ötvözéséhez is megengedhető újabb pótfémek felhasználása. A § többi bekezdésében foglalt rendelkezések részben az eddigi joggyakorlatnak felelnek meg, az újítások •—- nagyrészt a külföldi gyakorlatnak megfelelően — az ipar igényeinek tökéletesebb kielégítését célozzák. A 4. §-hoz. A § első három bekezdése az eddigi joggyakorlatnak megfelelően a név- és gyár jelek kötelező használatát írja elő, újítás az, hogy a visszaélések
