Képviselőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-196. sz.
Irományszámok - 1935-110. Törvényjavaslat a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról
132 11Ö. szám. lanokat továbbra is terhelik és pedig a kötöttség alatt maradó ingatlanokkal egyetemlegesen, már a jelzálogjog általános elveiből következik. A 28. §-ra inkább csak annak kimondása végett van szükség, hogy a felszabadult ingatlanokra a felszabadulás előtt szerzett jelzálogjogok a felszabadulás után is csupán az ingatlanok haszonvételét terhelik s nem terjednek ki az ingatlanok állagára is csupán azért, mert a hitbizományi kötöttség megszűnt. A 29. §-hoz. Fennálló hitbizományi jogunk szabályai értelmében, ha a hitbizományi birtokos a hitbizományi vagyonba szabad vagyonából hasznos beruházásokat tett, ezeknek a legközelebbi utódláskor még meglevő értéke erejéig ő vagy örökösei a hitbizományi utódtól a hitbizomány jövedelméből megtérítést követelhetnek. Ha ily beruházások a felszabaduló vagyonba történtek, azok értékét a felszabaduló vagyonból részesedőknek kellene megtéríteniük ; minthogy azonban ez a megtérítés a részesedőkre nyilván igen súlyos nehézségekkel járna, egyszerűbbnek látszik a beruházások még meglévő értéke erejéig a hitbizományi birtokost, illetőleg örököseit a felszabaduló vagyonból természetben kielégíteni. Mindez azokra a beruházásokra áll, amelyeket a hitbizományi birtokos még a törvény életbelépése előtt teljesített a felszabaduló vagyonba. A törvény életbelépése után teljesített beruházások címén támasztani kívánt ily megtérítési igényeket célszerűnek látszik szűkebb körre, nevezetesen a hitbizományi bíróság által külön jóváhagyott beruházások esetére szorítani; a hitbizományi bíróság ugyanis a jóváhagyás előtt a várományosokat meghallgatni köteles s így ezeknek módjukban lesz nyilatkozatuk megtételénél számot vetni azzal a körülménnyel is, hogy a tervezett beruházás a rájuk szálló vagyonrész csökkenésével fog járni. A 30. §-hoz. A felszabaduló vagyon kihasítása után kötöttség alatt maradó hitbizomány jogviszonyainak szabályozására nézve a javaslat nagyjában fennálló hitbizományi jogunk elveit veszi alapul vagy legalább kiinduló pontul, mégis azokkal az eltérésekkel, amelyeket a javaslat bevezető 1. §-ában megjelölt cél indokolttá tesz. Ami mindenekelőtt a családi hitbizomány élvezetére jogosult családtagok jogait illeti, a javaslat természetesen fenntartja a családi hitbizományban az alapítólevélben előre meghatározott utódlási rendhez igazodó egyéni kizárólagos utódlás elvét, minthogy ez a hitbizományi intézmény lényege. Eddigi jogunk azonban nem szabályozta kielégítően a hitbizományi utódlásból kizáró okokat. Ilyen kizáró okokat —• az alapítólevelek egyes rendelkezésein felül —csupán a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló törvényeink (1915 : XVIII. t.-c, 1921 : XLIII. t.-c.) állapítottak meg. A javaslat ezen felül kizáró oknak minősíti a magyar állampolgárság hiányát, az állandóan külföldön tartózkodást, az ünnepélyes szerzetesi fogadalmat és bizonyos, a közönséges öröklési jogi méltatlanságot okozó körülményekhez hasonló tényeket. A magyar állampolgárság hiánya, mint kizáró ok alól viszonosság okából kivételt kell tenni —• a 33. §. esetén kívül —• oly állam polgárára nézve, amelynek területén magyar állampolgár birtokában álló hitbizomány van. Ez ezidőszerint csupán Ausztriára áll, amelynek területén több magyar állampolgárnak vannak jelentékeny hitbizományi javai. Ezenkívül indokoltnak látszik módot nyújtani arra, hogy a hitbizományi bíróság a sorrendben következő várományos vagy a hitbizományi gondnok kérelmére az utódlásból kizárhassa azt a várományost, akit jogerősen gondnokság alá helyeztek, vagy akinek kiskorúságát jogorősen meghosszabbították, feltéve, hogy a kieső családtagnak és a vele szemben tartásra jogosultaknak illó eltartása kellően biztosítva van. A gondnokság alatt állók hitbizományi birtokláshoz bocsátása ugyanis a nemzeti termelés és a szociális politika magasabb érdekei szempontjából nem kívánatos, sőt egyenesen káros lehet, minthogy az ilyen személyektől — szellemi