Képviselőházi irományok, 1935. II. kötet • 32-103. sz.
Irományszámok - 1935-97. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségével vádolt Horváth Zoltán országgyűlési képviselő mentelmi ügyében
97. szám. 421 97. szám. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségével vádolt Horváth Zoltán országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Tisztelt Képviselőház ! A budapesti kir. főügyészség 6.262/1935. f. ü. szám alatt Horváth Zoltán országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a kecskeméti kir. törvényszék B. 4.677/2$—1934. számú megkeresése szerint nevezett képviselő Puskás János és felesége kiskunfélegyházai lakos főmagánvádlók feljelentése alapján vád alá helyeztetett »A Csonkamagyarország« című időszaki lap 1934. évi augusztus hó 26. napján kiadott 34. számában megjelent »Dunántúl történt« feliratú cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei miatt: »Dunántúl történt. Ki ne hallott volna már a siófoki pofonról? Hiszen minden nyáron elcsattant. Bendesen a házastársi jogaiban megrövidített férj adja. Aki pedig kapja, nem más, mint az udvarló. A mi történetünkben is benne van a pofon, azonban tovább már változik. Nálunk azonban az adó és a kapó személy szerepet cserélt. Vagyis nem a férj adta, hanem kapta. Es még egyebet is kapott. No de tartsunk rendet! Az eset úgy esett, hogy az asszony fiatal és csinos ; a férj pedig kicsit púpos, de másképpen is nagyon utálatos. Jellemére nézve lókupec, vagy üstfoltozó cigány. A menyecske teljes joggal énekli, hogy „ha megcsókol fáj, ez a pici száj ..." Ami pedig fáj, azt tűrni senki sem köteles. Az asszonyka nem is tűri. Hanem. Sőt. Hát belekapcsolódott a harmadik is, vagy ki tudja hányadik. Majd elfelejtettük megmondani, amit pedig előre kellett volna bocsátanunk, hogy az eset Dunántúl egy megyei városban történt. Tehát Kiskunfélegyházán azt senki se vegye magára, még akkor sem, ha esetleg úgy véli, hogy nagyon magára ismer, mert az élet sok hasonló esetet produkál. Az elmúlt vasárnap volt. A férj ebédután elment a kávéházba, hogy ottan minden tekintetben hozzáillő testi-lelki barátjával, egy biztosítási ügynökkel elszellemeskedjen, avagy neki kibiceljen. Ennél a résznél az értesülésünk nem egészen pontos, ugyanis nem tudjuk, hogy a férj saját megérzéséből, avagy jóakaró besúgók révén tudta-e azt meg, ami rövid ottlét után a kávéház hirtelen elhagyására késztette. De ez mellékes is.
