Képviselőházi irományok, 1935. I. kötet • 1-31. sz.
Irományszámok - 1935-9. Törvényjavaslat a légijáróművekkel a föld színén okozott károkra vonatkozó 1933. évi római nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről
9 szám. 85 megállapított szabályok szerint nem megfelelő fedezet. Mégis, ha a kárt alkalmazottainak hibája okozta és ő minden alkalmas intézkedést megtett a kár elhárítására, akkor csak az egyezmény keretei között lesz felelős (14. cikk). A kártérítési igényeket 6 hónapon belül kell érvényesítem perindítás útján va gy igénybejelentés alakjában a felelős személynél, aminek elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy más károsultak kielégítése után még rendelkezésre álló maradékösszeg lehet csupán az elkésett igénylő kárának ellenértéke (10. cikk). A felelősségnek ez a szabályozása annyiban jelent a jelenlegi szabályoktól eltérést, hogy a 10.270/1922. M. E. számú légiközlekedési alaprendelet (Rendeletek Tára 192. 1.) 19. §-a értelmében a kártérítési felelősség a föld színén okozott károkért harmadik személyekkel szemben nemcsak tárgyi, de a kártérítési összeg tekintetében is korlátlan. Viszont ezidőszerint még nincsen gondoskodás arról, hogy a légjárómű járatója ilyen károkért biztosítást kössön, holott az egyezmény a kártérítési felelősség összegszerű korlátozásának ellensúlyozásaképen biztosítási kötelezettséget állapít meg, amelynek megszegése a felelősséget teljesen korlátlanná teszi a kártérítés összege szempontjából is. Az egyezmény szerint minden légijáró műnek az említett károk ellen valamely nyilvános biztosító intézetnél biztosítva kell lennie. Ezt a biztosítást az államok belső törvényei alapján helyettesítheti valamely banknál elhelyezett letét vagy a bank részéről nyújtott biztosíték is és azt a légijárómű valamely kísérő iratában hivatalos bejegyzéssel kell igazolni. A biztosításnak összege, ha a légijárómű járatója két gépet járat, 2,500.000 francia aranyfrankot, ha három vagy több gépet járat, 3,000.000 aranyfrankot tesz ki (12., 13. és 15. cikk). A kártérítési kereset egy év alatt évül el, ha azonban a sértett igazolja, hogy a kárról vagy a felelős személy kilétéről nem lehetett tudomása, az elévülés a tudomásszerzés napján kezdődik, a károkozás napjától számított három év alatt azonban feltétlenül elévül (17. cikk). Az egyezmény nem nyer alkalmazást a katonai, vám- és rendőri légijáróművekre, továbbá a föld színén okozott azokra a károkra, amelyekért a kártérítést valamely fuvarozási vagy szolgálati szerződés szabályozza, amely a károsult és ama személy között jött létre, akit az egyezmény rendelkezése értelmében a felelősség terhel. A légi járóműveken szállított személyek és dolgok tekintetében ugyanis a felelősséget a nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó 1929. évi varsói nemzetközi egyezmény szabályozza, a légjárómű járatójának alkalmazottaira nézve pedig a vállalkozási szerződés, illetőleg a társadalombiztosítás külön jogszabályai irányadók (1927 : XXI. t.-c. 1. §.11. pont és 55. §.). A zárórendelkezések az egyezmény megerősítésére, hatálybalépésére, a csatlakozásokra és a felmondásra vonatkoznak (23—27. cikkek). Az utolsó cikk utal arra, hogy az egyezmény hatálybalépése után két év múlva újabb nemzetközi értekezleten átvizsgálás tárgya lehet. A törvényjavaslat 3. §-a értelmében az egyezmény területi hatályára és felmondására vonatkozó adatokat az igazságügy miniszter fogja rendeleti úton közzétenni, a végrehajtáshoz szükséges részletes szabályok megalkotására pedig, amelyek részben az igazságügyi, részben a kereskedelemügyi tárca ügykörébe tartoznak, ez a két miniszter kap felhatalmazást. Budapest, 1935. évi május hó 2. napján. Lázár Andor s. k., m. kir. igazságügyminiszter.
