Képviselőházi irományok, 1935. I. kötet • 1-31. sz.

Irományszámok - 1935-8. Törvényjavaslat a nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó 1929. évi varsói nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről

8. szám. 69 A felelősségnek összegszerű korlátozása a nemzetközi közlekedési jogban (vasút, hajózás) mindenütt érvényesül, a légi közlekedésben pedig különösképen indokolja a nagy kockázat is, amit az egyelőre még nem elég tőkeerős és fejlődésben lévő légi közlekedési vállalatok nem bírnának el; figyelembe kell ezenkívül venni azt is, hogy ma még a légi közlekedés az utas számára mellőzhető, tehát néni feltétlenül szükséges közlekedési mód, mert azt a vasúti vagy gépjáró mű közlekedéssel pótolni lehet, aki tehát ennek ellenére légijáróművet vesz igénybe, méltányos, hogy ő is részt vállaljon a közlekedés e nemével járó különös kockázatból. Az áru- és podgyászfuvarozásban a vasutak kártérítési felelőssége összegszerűen szintén korlátozva van a Bernben 1924. évi október hó 23-án kelt nemzetközi vasúti árufuvarozási egyezmény 29. cikkében és a személy- és podgyászfuvarozási egyezmény 31. cikkében (1928 : III. és IV. törvénycikk) ; hasonlóan a hajótulajdonos felelőssége is a tengeri hajók tulajdonosainak felelősségére vonatkozó 1924. évi brüsszeli egyezmény (1931 : IV. t.-c.) 1. és 7. cikkében. Végül a felelősségnek az egyezményben megvalósított korlátozása mellett szól az is, hogy a Magyar Légiforgalmi Részvénytársaság, a külföldi társaságokhoz hasonlóan, szintén állami támogatást élvez és így a felelősség korlátozása az állam anyagi érdekeinek szempontjából is előnyt jelent. Minden olyan kikötés, amely a fuvarozót az egyezményben megállapított felelősség alól mentesítené vagy a felelősségi határnál alacsonyabbat állapítana meg, semmis és érvénytelen (23. cikk). Ha a kárt a fuvarozó vagy alkalmazottja szolgálatteljesítés közben szándékosan vagy azzal egy tekintet alá eső hiba folytán okozta, nem hivatkozhatik az egyezménynek a felelősséget kizáró vagy korlátozó rendelkezéseire (25. cikk). A III. fejezet szabályozza még azt, hogy a kárt mennyi idő alatt és hogyan kell bejelenteni, a kártérítési keresetet melyik bíróságnál, mennyi idő alatt lehet megindítani, továbbá milyen szabályok irányadók egymást felváltó több fuvarozó által végzett fuvarozás esetében. A IV. fejezet a részben légi, részben más közlekedési eszközzel végzett, úgynevezett összetett fuvarozásra irányadó szabályokat tartalmazza, megállapítva azt, hogy az egyezmény rendelkezései csak a légi fuvarozásra nyernek alkalmazást. Az V. fejezet az általános és záró rendelkezéseket foglalja magában és a 23. cikkel összhangzóan elsősorban kimondja azt a fontos szabályt, hogy semmis minden olyan kikötés vagy megállapodás, amellyel a felek az egyezmény szabályainak mellőzését akarnák elérni, nincs kizárva azonban a fuvarozó által olyan szabályok megállapítása, amelyek az egyezmény rendelkezéseivel nincsenek ellentétben (32. és 33. cikk). Az egyezmény nem alkalmazható a rendszeres légiforgalmi vonalak berendezése céljából végzett első kísérleti repülésekre, valamint az olyan repülésekre sem, amelyeket rendkívüli körülmények között a rendes légi forgalmi műveleteken kívül bonyolítanak le. A záró rendelkezések (36—40. cikkek) az egyezmény megerősítésére, hatálybalépésére, a csatlakozásra és a felmondásra vonatkoznak. Az utolsó cikk végül utal arra, hogy az egyezmény hatálybalépése után két év múlva újabb nemzetközi értekezleten átvizsgálás tárgya lehet. Az egyezményhez még pót jegyzőkönyv is tartozik, amely szerint a résztvevő államok kijelenthetik, hogy az egyezmény 2. cikkének 1. bekezdése, amely szerint az egyezmény azokra a fuvarozásokra is alkalmazandó, amelyeket az állam vagy más köztestület végez, nem fog alkalmazást nyerni olyan nemzetközi légi fuvarozásokra, amelyeket közvetlenül az állam, annak valamely gyarmata vagy bármely területe végez.