Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

—__ —-— 524 885. szám. nem csupán elméleti alapra felépített eljárási rendszert alkot, hanem a fegyelmi bíráskodásban irányadó gyakorlati követelmények kielégítését is szolgálja — amikor kifejezi, hogy a vád szempontjából szükséges tájékozódást leghelyesebben maga a vádló végezheti el. További szükségszerű folyománya ennek az elvnek az, hogy arra az esetre, ha a vádló a lefolytatott —• és a gyakorlatban rendszerint a kötelező s ennek folytán minél alaposabb —> felügyeleti vizsgálat adataira alapított — tájékozódás alapján indokoltnak tartja a fegyelmi eljárás elrendelésének indítványozását, ugyancsak az ő kötelessége azoknak a ténykörülményeknek és egyéb bizonyítékoknak a feltárása, amelyek az ügy érdemében döntés végett szükségesek. Betetőzi ezt az alapelvet az, hogy a vádló nem illesztheti be a terheltet bizonyítékainak sorozatába, kihallgatása végett tehát maga elé nem idézheti ; ez azonban természetesen nem zárja ki és nincs is elvi akadálya annak, hogy a terhelt önként nyilatkozás végett előtte megjelenjék és hogy a terheltnek megnyilatkozására ily esetben alkalmat adjon; természetes az is, hogy a terheltnek ily nyilatkozatát a vádló bizonyítékul fel is használhatja. A fegyelmi eljárásnak elvi alapon felépített és gyakorlati szükségletet kielégítő vádrendszere betetőzést nyer azzal, hogy a kifejtettek értelmében végbement előkészítés és felszerelés után történt vádemelés a fegyelmi bíróság elé kerül és a fegyelmi bíróság által az ügy érdemében döntés végett tartott tárgyaláson a rendszer alapgondolata által megszabott keretek közt folytatódik. A bizonyítékok előtárása tehát a felek kezében összpontosul a legteljesebb kölcsönösség biztosítása mellett. A vádlónak ügyfél-minősége következetesen érvényesül a bírói döntés anyagának szolgáltatásában, valamint a terhelttel kölcsönösen feltárt — úgyszintén az eljárás céljául szolgáló közérdek érvényesülése végett a bíróság által kiegészített — anyag fegyelmi jog értékelésében, de nem terjed addig a végletig, hogy vádlói minőségében Önliafcalmúlag véget vessen a fegyelmi felelősségrevonásnak. A javaslat a fegyelmi eljárás szabályozásának körében nem kíván elvi állást foglalni általános jelentőségű perjogi elvek tekintetében, csupán a fegyelmi felelősség érvényesítéséhez közérdekből szükségesnek és helyesnek vélt szabályokat állapítja meg. Ebből a gyakorlati tekintetből zárja ki a fegyelmi eljárásban a vád elejtését. A fegyelmi bíráskodás valódi középpontjába a fegyelmi bíróságot állítja, mind a szervezet, mind az eljárás körében törekszik olyan szabályozásra, hogy a fegyelmi bíróság emberi tökéletességgel tudja feladatát betölteni; a fegyelmi bíróság elé vitt ügynek a bírói döntés elől elvonását tehát nem engedheti meg. Nem homályosítja el ez az elv azt a gondolatot, hogy a közvádló s annak működésén keresztül a fofelügyeleti hatóság ebben a vonatkozásban is legalább olyan ismerője és oltalmazó ja a közérdeknek, mint a fegyelmi bíróság, de intézményesen kifejezi a bírói függetlenség alkotmányjogi elve alapján szervezett bíróságok fegyelmi bíráskodásában a fegyelmi bíróság függetlenségét. Nem kényszeríti a vádlót meggyőződésével ellentétes állásfoglalás képviseletére, amennyiben kifejezetten biztosítja számára, hogy a terhelt felmentését indítványozza, ha nem lát alapot fegyelmi vétség megállapítására ; de ennek a nyilatkozatnak is ugyanolyan jogi hatályt tulajdonít, mint egyéb előterjesztésének, mint a vele szemben álló másik fél nyilatkozatainak, azaz a bírói döntés kialakulásának tényezőjévé teszi, de kényszerítő erőt nem ad neki. Nem tulajdoníthat a javaslat nagyobb súlyt az olyan kifogásnak, amely szerint a fegyelmi vizsgálatnak és a vizsgálóbiztosnak a javaslat szabályozása szerinti eljárással történő helyettesítése azért eshetik kifogás alá, mert a köz vádló utasításra jár el, vagy azért, mert a ténykörülmények és a bizonyítékok feltárását az eljárás függetlensége érdekében nem lehet egy kézben, még hozzá a közvádló