Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-885. Törvényjavaslat a kir. ítélőbírák és a kir. ügyészség tagjai fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről

885. szám. 513 jogi hatályát; a javaslat 12. §-ának második bekezdésében foglalt.rendelkezés ehhez képest voltaképpen csupán kétségek eloszlatását célzó megállapítás. A 12. §. harmadik bekezdése — amely szerint azt* -akit hivatalvesztésre ítéltek, a közszolgálat körében többé nem lehet alkalmazni — az ezidőszerinti és előreláthatóan hosszabb ideig változatlanul maradó viszonyok között alig szorul különösebb indokolásra. Akkor, amikor kiváló képzettségű, kifogástalan jellemű egyének ezrei vannak kenyér nélkül, semmi szükség arra, hogy hivatalvesztésre ítélt tisztviselőt a közszolgálat körében újból alkalmazzanak. A javaslatnak ez a rendelkezése szorosan összefügg a büntetőtörvénykönyv 57. és 58. §-aiban foglalt rendelkezésekkel. Ezek szerint az, akit a büntető bíróság mellékbüntetésként hivatalvesztésre ítélt, a hivatalvesztés tartamának — amelyet a Btk. 57. §-ában meghatározott keretek között a bíróság állapít meg — letelte után közhivatalra stb. újból alkalmazható. Nem fér kétség ahhoz, hogy a bírói és ügyészi tekintélyt veszélyeztetné, ha a hivatalvesztésre ítélt bíró vagy ügyész újból bírói, illetőleg ügyészi, vagy más közszolgálati állásba jutna. Annak a körülménynek tehát, hogy bírót vagy ügyészt — úgyszintén a javaslat rendelkezései alá tartozó más személyt — a büntető bíróság ítél hivatalvesztésre, a hivatalvesztés jelentőségének erkölcsi megítélése szempontjából ugyanaz a jelentősége, mint az illetőkkel szemben a fegyelmi bíróság által kiszabott hivatalvesztésnek, annyival is inkább, mert alig képzelhető el olyan eset, amikor a hivatalvesztéssel járó bűncselekmény elkövetése fegyelmi szempontból is ne indokolná a hivatalvesztés alkalmazását. Ezen a megfontoláson alapul a 12. §. utolsó bekezdése, amely a javaslat rendelkezései alá tartozó személyek tekintetében — a kifejtettek értelmében szükséges összhang érdekében — módosítja a hivatalvesztésnek a Btk. 57. és 58. §-aiban meghatározott hatályát. Kimondja a javaslat, hogy a 4. §-ban felsorolt személyekre megállapított hivatalvesztés csak az ott megjelölt alkalmazásra vonatkozik (pl. szakértőt hivatalvesztésre ítélnek, mert rendszeresen hanyag és késedelmes a szakvélemény adásában, nem lehet elvi akadálya annak, hogy az illetőt pl. kezelőnek alkalmazzák). Következik ez abból, hogy a 4. §-ban felsorolt személyek csak az ott megjelölt alkalmazásuk körében esnek a javaslat rendelkezései alá ; s az általuk nem az itt megjelölt alkalmazás körében elkövetett fegyelmi vétségek voltaképpen nem is tartoznak a javaslat alapján gyakorolt fegyelmi bíráskodás körébe (legfeljebb abból a szempontból, hogy az illető személy életmódja vagy magaviselete nem alkalmas-e az 5. §. 2. pontjában meghatározott fegyelmi vétség megállapítására (1. a 4. §. utolsó bekezdését s az arra vonatkozó indokolást). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a 4. §-ban felsorolt személyek mentesülnek a fegyelmi felelősségrevonás következményei alól, illetőleg azt, hogy a felelősségrevonás következményei velük szemben csak ilyen szűkre szabott körben érvényesülnek. A javaslat 36. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés szerint ugyanis minden bíróság vagy más hatóság, ha oly tényeket észlel, vagy ha oly tények jutnak tudomására, amelyekből alaposan következtethető, hogy a fegyelmi felelősség alá eső személyt fegyelmi vétség elkövetésének nyomasékos gyanúja terheli, köteles az általa észlelt vagy tudomására jutott tényeket a fegyelmi felelősség alá eső személy felügyeleti hatóságával közölni. Ha tehát a 4. §. rendelkezése alá eső személy más (pl. ügyvédi, műegyetemi tanári vagy más közszolgálati alkalmazotti) minőségben fegyelmi felelősséggel tartozik s a javaslat rendelkezései alapján felette gyakorolt fegyelmi bíráskodás körében olyan tények merültek fel, amelyekből alaposan lehet arra következtetni, hogy őt a javaslat rendelkezései alá nem eső minőségében is fegyelmi vétség nyomatékos gyanúja terheli, a fegyelmi bíróság — a fegyelmi ügy befejezése után — a javasKíépv. iromány. 1931—1936. XII. fcötet. 65