Képviselőházi irományok, 1931. XII. kötet • 812-886., I-VIII. sz.

Irományszámok - 1931-812. Törvényjavaslat a Madridban 1932. évi december hó 9-én kelt "Távközlés Nemzetközi Egyezményé"-nek becikkelyezéséről

32 812. szám. az alapvető szabályok gyakorlati végrehajtására vonatkoznak. A forgalomra és üzemre vonatkozó határozatokat az Egyezményhez tartozó ú. n. Szolgálati Szabályzatokban foglalták össze és pedig a távíróra vonatkozókat a Távíró Szolgálati Szabályzat-ban (Reglement Télégraphique), a távbeszélőre vonatkozókat a Távbeszélő Szolgálati Szabályzatban (Reglement Téléphonique) és végül a rádióra vonatkozókat a Rádióközlés Általános Szabályzatá-ban (Reglement Général des Radiocommunications) és a Rádióközlés Pótszabályzatá-ban (Reglement Additionnel des Radiocommunications). Az egyezmény és a szabályzatok anyagának ily módon való elkülönítésére azért is szükség volt, mert a távíró, távbeszélő és rádió nem mindenütt van állami kezelésben, hanem azok üzemét némely államban, így főleg a tengerentúli államokban, állami engedély alapján működő magántársaságok látják el. Ezért lehetővé kellett tenni, hogy magához az Egyezményhez annak általános jellegénél és a kormányokat érdeklő s érintő tartalmánál fogva lehetőleg minden állam csatlakozhassék, a szolgálati szabályzatok közül ellenben minden állam csak azt írja alá, amelynek üzeme őt közvetlenül érdekli. Legalább egy szolgálati szabályzathoz való csatlakozás azonban mindegyik az Egyezményhez csatlakozott államra kötelező. A rádió szolgálati szabályzatának két részre osztása (Általános Szabályzat, Pót szabályzat) az 1927. évi washingtoni nemzetközi értekezlet által követett gyakorlatnak megfelelően azért volt szükséges, mert több országban, így az Északamerikai Egyesült Államokban és Kanadában a rádiótávíró és rádiótávbeszélő szolgálatot ellátó magántársaságoknak az üzemre és díjszabásra vonatkozólag teljesen szabad kezük van. Ezért az Egyesült Államok, Kanada és néhány más ország is bizonyos üzemi és díjszabási határozatokhoz nem járulhatott hozzá ; ezeket tehát nem az Általános Szabályzatba, hanem a Pótszabályzat-ba foglalták, amely utóbbit aztán ezek az államok nem írták alá. A nemzetközi távíró egyezményt, valamint a nemzetközi rádiótávíró egyeményeket eddig mindig törvénybe iktattuk; így a legutolsó érvényben levő Nemzetközi Távíró Egyezményt az 1875. évi LVI. t.-c.-be, a Nemzetközi Rádiótávíró Egyezményt pedig az 1929. évi VI. t.-c.-be. Ugyan így kívánunk eljárni a Madridban kötött egyezménnyel is, amelynek határozatai 1934. évi január hó 1-én léptek életbe, amikor is a szentpétervári és washingtoni egyezmények érvényüket vesztették. Bár az egyezmény szolgálati szabályzatait az egyezmény 2. cikke értelmében az egyezményhez csatolták s így azok az egyezmény kiegészítő részeivé váltak, mégis, minthogy a szabályzatokban foglalt rendelkezések csak az egyezményben foglalt alapvető és elvi határozatoknak végrehajtási utasításául szolgálnak és azok az új szabályok szerint a távközlés nemzetközi egyesületéhez tartozó igazgatások szótöbbséggel hozott határozatával két nemzetközi értekezlet közti időben is bármikor megváltoztathatók, a szabályzatok törvény beiktatását, az eddigi gyakorlatnak is megfelelően Igazságügyminiszter úrral egyetértően mellőzöm, az országgyűlésnek azonban azokat is bemutatom és közzétételük iránt intézkedem. A Távközlés Nemzetközi Egyezményének beosztása és fontosabb határozatai a következők : Az Egyezmény 5 fejezetre oszlik. Az első fejezetbe a nemzetközi távíróegyesület helyébe lépő Távközlés Nemzetközi Egyesületének szervezetére és működésére, a második fejezetbe a nemzetközi értekezletek összehívására és működésére, a harmadik fejezetbe a nemzetközi távközlés szolgálataira vonatkozó általános jellegű határozatok, a negyedik fejezetbe a rádiószolgálatra vonatkozó