Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-710. Törvényjavaslat a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról

298 710. szám. Ennek a §-nak alapján tehát a hajószemélyzet panaszjoga továbbra is biztosíttatott és minthogy a m. kir. konzulátusok a panasz tárgyában csak mint egyeztető fórumok járhatnak el, ebben a hatáskörben és a 68. §, szerint ideiglenes intézkedési jogkörben, elvileg nincs akadálya, hogy a m. kir. konzulátusoknak ily jogköre modern perjogi törvényeink mellett is fenntartassák, mert annak mellőzése azzal járna, hogy a szükséges sürgős jogvédelem, különösen külföldön számos esetben nem volna megadható. Ebből a célból és ebben az értelemben a törvényjavaslat továbbra is fenntartja az Editto I. cikkének 16. §-ában foglalt azt a rendelkezést, amely az ebben a §-ban a konzulátusok, mint fellebbvalók alá helyezett hajóparancsnokok feladatává teszi «a hajó és hajókázás iránt támasztható egyenetlenségek elintézésének» a konzulátusokra bízását. A 66. §-hoz. A code de commerce 221. és 222. cikkei mint élő tengerjogi jogszabályok kimondották, hogy minden kapitány, hajó tulajdonos és hajósmester, aki valamely hajónak vagy más járóműnek vezetésével van megbízva, a szolgálati teendőinek ellátásában bekövetkezett hibákért, még a csekélyekért is felelős, felelős továbbá az átvett árukért is. Magánjógi jogszabályainknak megfelelően a hajószemélyzet tagját felelőssé kell tenni minden kárért, amelyet szolgálati kötelességének vétkes megszegésével okozott. A 67. §-hoz. A fegyelmi vétségek felsorolását illetően a javaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy itt csupán exemplifikatív megjelölésről lehet szó. A különösen kiemelt esetek megjelölése tekintetében a javaslat egyrészről az Editto VI. cikkében foglalt rendelkezésekre, másrészről az 1897. évben az országgyűlés elé terjesztett, de később visszavont, a kereskedelmi tengerészet rendtartásáról szóló törvényjavaslat VI. fejezetére, végül az újabb jogalkotások közül különösen a rendkívül kimerítő német Seemannsordnung 96. §-ára volt figyelemmel. A 68. §-hoz. Amint a jelen indokolásban már fennebb (65. §.) bőven kifejtettem, maga az Editto is lehetővé tette, hogy a m. kir. konzulátusok és a révkapitányságok a magánjogi viták kérdésében mégkíséreljék az egyességet. Ezek a §-ok fenntartják a régi jogállapotot, amely egyébként a tengerészeti hatóság tekintetében is későbbi rendeletek alapján fennállott, sőt az egyeztető hatáskört kiegészítik még ideiglenes intézkedési jogkörrel is, nem zárják el azonban az érdekelteket egyetlen esetben sem a bírói út igénybevételétől. A 69. §-hoz. Már az 1897. évi rendtartástervezet 137. §-a is tartalmazta az ebben a §-ban felölelt rendelkezést, abból a helyes meggondolásból indulva ki, hogy a magyar tengeri hajó az államterület része és mint ilyen a magyar törvények uralma alatt áll, amelyek alkalmazására elsősorban a magyar bíróság van hivatva, egyébként is bonyodalmakra vezethetne az, ha külföldi bíróság előtt perelnék a hajóparancsnokot, mert így előfordulhatna, hogy a hajó nem folytathatná az útját vagy csak késedelmesen indulhatna tovább, amiből érzékeny károk származnának a hajótulajdonosra nézve. A 70. §-hoz. A hajóparancsnokot természetszerűen a hajótulajdonos alkalmazza és bocsátja el, ideértve természetesen a törvényjavaslat 2. §-ában említett nemtulajdonos hajó vállalkozót és a főbérlőt is, amennyiben az utóbbiakkal szemben a hajótulajdonos a hajóparancsnok alkalmazási jogát nem tartotta fenn magának. A 71. §-hoz. Ez a §. lényegükben átveszi az Editto-ban a hajóparancsnoki tisztség alapelvei tekintetében foglalt, még ma is teljes mértékben kielégítő rendelkezéseket, amelyek a nagy tengerészállamok tengerészrendtartásaiban is esszenciális tartalmát alkotják a hajóparancsnok jogkörének. Ez a jogkör egészen kivételes természetű. A hajó távol tengereken, a hazai hatóságoktól elszigetelve jár. A ha-jóparancsnokot tehát olyan teendőkkel is fel kell ruházni, amelyek egyébként a közlekedési üzemek vezetőit nem illetik meg. A hajóparancsnok ura egy úszó állaín-