Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.
Irományszámok - 1931-710. Törvényjavaslat a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról
710. szám. 289 való elhelyezését, annál kevésbbé, mert a magyar tengeri kereskedelmi hajók Magyarország területének integráns részei és a magyar jogerkölcs elveinek azokon egyenlő mértékben kell érvényesülniök. A 2. §-hoz. A magyar tengeri kereskedelmi hajók fogalmának megállapítására nem ez a törvény van hivatva, mert az idevonatkozó fogalmi meghatározás más jogszabályban, nevezetesen a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról szóló 1879: XVI. törvénycikket módosító és kiegészítő rendelkezésekről alkotott 1921: L. törvénycikkben nyert felhatalmazás alapján kibocsátott, a magyar tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról szóló 371/1922. M. E. számú rendeletben (Magyarországi Rendeletek Tára 1922. évi évfolyam, 3. lap) foglaltatik, amely szerint magyar tengeri kereskedelmi hajónak, vagyis oly hajónak, amely a magyar tengeri kereskedelmi hajók részére megállapított lobogó viselésére jogosult és köteles, csupán az oly hajó tekintetik, amely ennek a rendeletnek határozatai szerint a hajólajstromba be van iktatva vagy a rendeletben meghatározott esetekben ideiglenes útlevéllel van ellátva. A most idézett rendelet szerint a m. kir. kereskedelemügyi minisztérium kebelében működő m. kir. tengerészéti hivatal által vezetett hajólajstromba csak olyan hajót lehet beiktatni, amelynek tulajdona legalább felerészben magyar állampolgároké, a magyar állampolgárokkal egy tekintet alá esnek a Magyarországon székelő részvénytársaságok is. Ez a rendelet továbbmenően akként is rendelkezik, hogy minden magyar tengeri kereskedelmi hajózási vállalat, amelynek székhelye Budapesten kívül esik, köteles Budapesten megfelelő igazgatóságot vagy képviseletet tartani, amely a vállalatot bíróságok és más hatóságok előtt képviseli. A törvényjavaslat tehát az ekként magyar tengeri kereskedelmi hajónak tekintendő hajók személyzeti jogát rendezi éspedig akként, hogy ezek a rendelkezések, minthogy a magyar hajó magyar államterület, arra mindenütt kiterjednek, így tehát a személyzet magánjogi és fegyelmi jogviszonyai tekintetében idegen területi vizeken is alkalmazni kell ezeket a jogszabályokat, mert az idegen területi vizeken legfeljebb büntetőjogi vonatkozásokban nyerhetnek alkalmazást az ott érvényes külföldi jogszabályok. Számos nemzetközi egyezmény, így különösen az Indokolás általános részében már idézett brüsszeli tengerjogi egyezmények tételes rendelkezéseket tartalmaznak á szolgálati jogviszonyok körébe tartozó egyes jogviszonyok tekintetében is és minthogy ezeket az egyezményeket hazai törvényekbe becikkelyeztük, a törvényjavaslat ezeknek rendelkezéseit is inkorporálja. A tengerészrendtartás körébe vágó jogviszonyok nálunk nemcsupán az Edittoban és a szokásjogilag érvényben maradt, code de eommerce-beli tengerjogi jogszabályokban voltak eddig nálunk szabályozva, hanem különösen 1867. óta számos rendeletben is, ezeken felül a tengeri hajószolgálatnak vannak olyan kodifikálatlan szabályai is, amelyek régi idők óta elevenen élnek és tengeri szokásokká váltak. A törvényjavaslat gondol arra is, hogy a hajót nem mindig járatja maga a hajótulajdonos. A tengeri fuvarozás körében világszerte gyakori jelenség, hogy a hajót nemtulajdonos hajóvállalkozó vagy főbérlő tartja üzemben és a brüsszeli egyezmények — így például a törvényes elsőbbségekre és tengeri jelzálogjogokra vonatkozó, az 1931 : V. törvénycikkbe becikkelyezett egyezmény 13. cikke stb. is — a hajótulajdonoson felül külön megkülönbözteti a nemtulajdonos hajó vállalkozót és a főbérlőt. Ugyanígy az 1931 : IV. törvénycikkbe becikkelyezett, a tengeri hajók tulajdonosainak felelősségéről szóló brüsszeli egyezmény 10. cikke is akként rendelkezik, hogy amikor a hajó vállalkozó, aki nem tulajdonos, vagy a főbérlő felelős az egyezményben említett kötelezettségekért, az egyezmény rendelkezései ezekre nyernek alkalmazást. így tehát a szolgálati rendtartás kérdéseiben is ezeket a jogKépv. iromány. 1931—1936. IX. kötet. 37
