Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-710. Törvényjavaslat a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról

286 710. szám. miheztartás végett az alább következő «Kereskedelmi hajózási politikai rendeletet» adjuk ki és sajtó útján közzététetjük, hogy az mindazokban az ügyekben, melyeket tárgyal, törvény erejével bírjon, az összes révkapitányoknak, hajóvezetőknek és kapitányoknak, tiszteknek, tengerészeknek, valamint az összes hajószemélyzetnek, mellyel a belföldi kereskedelmi hajók el vannak vagy el lesznek látva, vezérfonalul szolgáljon és hogy e rendeletek a törvényben előírt büntetések terhe alatt pontosan betartassanak.» Az Editto meg is felelt a királynő célkitűzésének, mert másfél évszázadon át alkalmasnak bizonyult arra, hogy pillére legyen a tengerész jogviszonyainak. A kiegyezés óta ebben a körben keletkezett számos miniszteri rendelet az Editto rendelkezéseit kiegészítette és nagymértékben megkönnyítette annak alkalmazását teljesen megváltozott viszonyok között is. Állami függetlenségünk követeli azonban, hogy az Editto és a szokásjogilag érvényben levő francia tenger jog ama részei helyébe, amelyek a magyar tengerész szolgálati rendtartását szabályozzák, immár önálló és modern magyar törvényi jog lépjen. Ez elkerülhetetlen már azért is, mert különösen az utolsó évtizedben igen nagy erővel indult meg a tengerjog terén mind a nemzetközi jogalkotás munkája, mind egyes nagy tengerészállamok intern jogalkotási munkája is. így reá kell mutatnom elsősorban a hajóösszeütközésekre, továbbá a tengeri segélynyújtásra és mentésre nézve létrejött, az 1913 : I. törvénycikkbe becikkelyezett brüsszeli egyezményre, majd a törvényes elsőbbségekre és tengeri jelzálogjogokra vonatkozólag létrejött, az 1931 : V. törvénycikkbe becikkelyezett brüsszeli egyezményre, a tengeri hajók tulajdonosainak felelősségére vonatkozó, az 1931 : IV. törvénycikkbe becikkelyezett brüsszeli egyezményre, a hajóselismervényekre vonatkozólag létrejött, az 1931 : VI. törvénycikkbe becikkelyezett brüsszeli egyezményre, amelyek a tengerészek szolgálati jogviszonyai körébe tartozó egyes kérdéseket is szabályoznak, reá kell mutatnom az életnek a tengeren való oltalmára vonatkozó, a 3120/1933. M. E. számú rendelettel a múlt évben életbeléptetett londoni nemzetközi egyezményre, amely ugyanígy egyes rendelkezéseivel a tengerészszolgálatot is érinti. Mindezeken felül reá kell mutatnom arra is, hogy a magyar tenger jog szerves részeivé vált, most idézett nemzetközi tengerjogi jogszabályokon felül egy új magyar tengerészrendtartás megalkotásánál figyelembe kell venni és ehhez képest figyelembe is vettem a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1926. évi IX. egyetemes értekezletén a tengerészek szerződtetése, továbbá a tengerészek hazaszállítása tárgyában tervezet alakjában elfogadott két nemzetközi egyezmény, úgyszintén a most említett Értekezlet által a tengerészet munkája felügyeletének általános elvei tárgyában, továbbá a hajóskapitányok és a hajóstisztjelöltek hazaszállítása tárgyában elfogadott két ajánlás ügyében a magyar országgyűlés álláspontját is. A most említett egyik egyezménytervezet a tengerészek szerződtetéséről, a másik a tengerészek hazaszállításáról szól. A két ajánlás közül az egyik a tengerészek munkája felügyeletének általános elveiről, a másik a hajóskapitányok és hajóstisztjelöltek hazaszállításáról szól. Amint az 1928. évi január hó 26-án akkori hivatali elődöm által a képviselőháznak tett jelentés (Országgyűlés Felsőházának Irományai 1927—1932. VII. kötet 318. és köv. lapok) is már ismertette, úgy az említett két egyezmény, mint az említett két ajánlás a tengerészek szolgálati viszonyára vonatkozó méltányos rendelkezéseket tartalmaz. A most idézett jelentés szerint az azokban foglalt rendelkezések gyakorlati alkalmazására azért nem került sor, mert az 1928. évben nem volt olyan magyar tengerhajózási vállalat, amely a tengereken hajót járatott volna és ennek folytán akkori hivatali elődöm álláspontja az volt, hogy a szóbanforgó két egyezmény becikkelyezése, valamint az ajánlások elfogadása saját szempontunkból nem időszerű, annál kevésbbé, mert a két egyezmény becikkelyezése esetében az egyez-