Képviselőházi irományok, 1931. VIII. kötet • 569-687. sz.

Irományszámok - 1931-633. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése az országgyűléshez az iparfejlesztésről szóló 1931. évi XXI. t.-c. 34. §-a alapján az állami üzemek tárgyában

272 633. szám. természetű javító munkálatokat szabad elvégezni, sőt ezeket is csak a legszűkebb keretek között. IX. Büntetés végrehajtással kapcsolatos foglalkoztatás. Az igazságügy miniszter úr főfelügyelete alatt álló országos büntetőintézetekben, bírósági fogházakban és állami javító nevelőintézetekben folytatott részben ipari, részben mezőgazdasági munkáltatás a büntetőtörvénykönyvben és annak alapján kiadott rendtartásokban szabályozott büntetés végrehajtással kapcsolatos foglalkoztatás, amely szorosan véve nem vonható az állami vagy közüzemi itt szóban levő fogalma alá. Ez az elvi álláspont megfelel az 1884. évi XVII. t.-c-be foglalt ipartörvény 183. §-a 9. pontjában foglalt rendelkezésnek, amely szerint az oktató- és fegyintézetek, börtönök és fogházak ipari foglalkoztatása nem esik az ipartörvény rendelkezései alá. Az 1931. évi XXI. t.-c. 1. §-ának 1. pontja másrészt e törvény hatályát azokra a vállalatokra korlátozza, amelyek az' 1884 : XVII. t.-c.-ben foglalt ipartörvény s az azt módosító 1922. évi XXII. t.-c. hatálya alá tartoznak. Ilyenformán nem kétséges az, hogy a büntetés végrehajtással kapcsolatos foglalkoztatásra az 1931. évi XXI. t.-c. hatálya nem terjed ki s így az erre vonatkozó kérdések tulajdonképpen nem lehetnének tárgyai az idézett t.-c. 34. §-a alapján elrendelt felülvizsgálatoknak. Minthogy azonban a magánipar mégis bizonyos észrevételeket emelt, ha nem is általánosságban a szóbanforgó intézetekben folyó munkálatokkal szemben, helyesebbnek vélem, ha a Képviselőházat tájékoztatom a kérdés és idő szerint való állása felől. 1. Az aszódi állami fiúnevelő otthon faipari, kocsigyártó és bőripari műhelyével kapcsolatban megállapíttatott, hogy ennek az 1884. évben létesült intézménynek 30 növendék foglalkoztatására alkalmas gépberendezése van. E műhelyek ellen az érdekelt kisiparosság kifogást nem emelt, mert versenyt a magániparnak nem támasztanak s mert az intézet műhelyeiben nem nyereségre menő termelés, hanem az oktatás a fontos. Azok a munkák, melyek a műhelyekben végeztetnek, oktatási jellegűek s jórészt belső berendezési tárgyak javítására vagy előállítására vonatkoznak. 2. A gyűjtőfogháznak vasbútor-üzeme, szövőüzeme és játéküzeme, a soproni fegyintézetnek kefekötő és ecetgyártó műhelye, a debreceni fegyintézetnek csipke^ verő műhelye, a miskolci, sátoraljaújhelyi, jászberényi, balassagyarmati és egri fegyintézeteknek perzsaszövő műhelyei, a nyíregyházi fegyintézetnek; kötélverő műhelyei voltak. Ez üzemek, ül. műhelyek azonban időközben megszűntek. 3. A budapesti orsz. gyűjtőfogháznak besnyőpusztai bérgazdasága ellen észrevétel nem merülhet fel, szintúgy a szegedi kir. kerületi börtöngazdaság bolgárkertészetével szemben sem. Az előbbi a gyűjtőfogháznak mezőgazdasági telepe, melyben a jóviseletű rabokat foglalkoztatják mezőgazdasági munkakörben, a másik pedig kizárólag saját szükségletének ellátásáról gondoskodik. 4. A soproni kir. orsz. fegyintézet szövőüzemei (melyekben a rabruhának való vásznat állítják elő), továbbá a váci és soproni kir. orsz. fegyintézet, a szegedi kir. kerületi börtön és a budapesti kir. orsz. gyűjtőfogház asztalos műhelyei fennmaradnak ugyan, de a kincstár kezelésében levő műhelyek általában csak az igazságügyi tárca felügyelete alá tartozó intézmények, hivatalok és az igazságügyi alkalmazottak részére végezhetnek munkát. 5. Intézkedés történt abban az irányban, hogy a jövőt illetően a rab munkákat is lehetőleg nyilvános versenytárgyaláson kell kiadni, mikor is gondoskodni