Képviselőházi irományok, 1931. VIII. kötet • 569-687. sz.

Irományszámok - 1931-633. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése az országgyűléshez az iparfejlesztésről szóló 1931. évi XXI. t.-c. 34. §-a alapján az állami üzemek tárgyában

258 633. szám. tett munkálatoknál a tényleg felmerült 54°/

0 regié helyett mindenkor 250°/

0 regiét számított, miáltal ezek a munkák természetesen drágákká váltak. Mivel a műhely berendezése céljának megfelel, vezetése szakszerű és gazdaságos, fenntartását a jövőre nézve is engedélyeztem, de rendeletet bocsátottam ki arra, hogy a műhely magánfelek részére munkálatokat semmi körülmények között se vállalhasson s mai kereteit se fejleszthesse. 7. Az államvasutak vésnöki üzeme 1925-ben létesült Budapesten az északi főműhelyben. Az üzem kizárólag az államvasutak saját használatához szükséges fém- és gummibélyegzőket készít — és főleg javítja ezeket — s előállít ezenkívül műhely szolgálat hoz szükséges jelzőbetűket, számokat, minőségi, átvételi és sajátkezű aláírásos hivatalos bélyegzőket. Az üzem, ül. munkahely berendezésének oka az volt, hogy a magánipar a vasúti célra szolgáló, elég nagy tömegű bélyegzőket annak idején drágán szállította s a kikötött szállítási határidőket gyakran elmulasztotta, amiből azután zavarok keletkeztek. Az ügy elbírálásánál mérlegelnem kellett a MÁV pénzügyi helyzetét s másrészt azt is, hogy az üzem löketszerűen dolgozik, mert időszakonként pl. — a hónapok és az év végén — nagyobb munkatorlódás áll be a sok kelet-csere miatt, amit az északi főműhelyből berendelt kisegítőkkel az üzem mégis időre elvégez. Ezek a körülmények amellett szólnának, hogy az üzemet továbbra is tartsam fenn, — annál inkább, mert bár annak megszüntetése már 1930-ban is elhatároztatott, mikor az elbocsátott személyzet a magániparban nem tudott elhelyezkedni, a népjóléti és munkaügyi miniszter közbenjárására az üzem megszüntetésére vonatkozó intézkedés hatályon kívül helyeztetett. Mindennek ellenére a magam részéről ebben az esetben is előbbrevalónak véltem a magánipar érdekeinek m éltányolását s úgy intézkedtem, hogy a vésnöki üzem a folyó év végével szüntettessék meg. Gondoskodtam azonban arról, hogy a feleslegessé váló munkaerők a MÁV egyéb munkahelyeire osztassanak be. 8. Fatelítőtelepek Űjdombovárott és Püspökladányon. Az államvasúti hálózat megcsonkítása előtt 6 helyen volt fatelítőtelep, melyek közül az egyiket Űjdombovárott 1914-ben állították fel. A trianoni békeszerződés következtében a 6 telep közül 5 elveszett. Csak az újdombovári maradt meg, •— ez a telep azonban különösen geográfiai helyzeténél fogva nem volt alkalmas a vasúti hálózat telített faszükségletének kielégítésére. Ezért az államvasutak igazgatósága 1923-ban átvette a. m. kir. postaigazgatóságtól a püspökladányi fatelítőtelepet, megnagyobbította, teljesen modernül felszerelte és 1925-ben üzembe helyezte. Az államvasutak és a postaigazgatóság telít őt elepein kívül az ország területén csupán Rütgers Guido osztrák cégnek volt és van ma is fatelítőtelepe Budapesten. Az adott viszonyok mellett nem lehetett kétséges, hogy az államvasúti f atelítő«. telepek fenntartása mellett kell állást foglalni. Az Országos Ipartanács állandó bizottsága is azt a javaslatot terjesztette elém, hogy a szóbanforgó üzem fenntartandó. A magánipar mindössze amiatt tett panaszt, hogy az államvasutak fatelítőtelepei magánfelek részére is telítenek és nemcsak saját szükségletét elégítik ki s másrészt amiatt, hogy az államvasutak a saját telepein munkáltató magánfeleknek szállítási kedvezményt nyújtanak. Az első panaszt illetőleg hivatkozom arra, hogy 1930-ban a kereskedelemügyi kormány eltiltotta a telepeket magánfelek részére való telítéstől, csakhogy a tilalmat rövid időn belül hatályon kívül kellett helyezni éppen az érdekelt magánvállalatok kérésére, mert kiderült, hogy a magánipar a magánfelek szükségletének legfeljebb harmadrészét tudja korlátolt üzemi kapacitása révén kielégíteni. Némileg más a helyzet a fuvardíjkedvezmények ügyénél. Mikor tehát az államvasutak fatelítőüzemeit, — mint a pályafenntartási szol-