Képviselőházi irományok, 1931. VIII. kötet • 569-687. sz.
Irományszámok - 1931-633. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése az országgyűléshez az iparfejlesztésről szóló 1931. évi XXI. t.-c. 34. §-a alapján az állami üzemek tárgyában
256 633 szám. Kétségtelen, hogy az üzem felállítása után nagy szolgálatokat tett a MÁVnak, mert az oxigén-áraknak természetes nívóra való lecsökkentését csak ily módon lehetett elérni. Másrészt azonban szerepét betöltvén, az érvényben álló szerződések alapján anélkül lehetne szüneteltetni munkásságát, hogy a MÁV-ra ebből bármi veszteség háramolnék. A kérdés beható mérlegelése után tehát úgy döntöttem, hogy bár ezidőszerint nem gondolok az üzem teljes megszüntetésére, —• részben azért sem, mert a mai viszonyok mellett a berendezés értékesítését csak számottevő veszteség árán tudnám elérni, —• ezt pedig feltétlenül el kell kerülnöm —- az üzem teljes szüneteltetésére adok ki rendelkezést. A jövőben tehát a MÁV egész oxigénszükségletét a magánipar fogja ellátni. Az új helyzetből folyólag gondoskodnom kellett arról is, hogy a MÁV oxigén-szerződése 99 % tisztaságú oxigén szállítására vonatkozó garanciákkal egészíttessék ki. A munkáskérdést úgy oldottam meg, ho'gy az oxigénüzemben feleslegessé vált munkások egyrészt az istvántelki főműhely egyéb műhelyeiben helyeztetnek el, másrészt pedig —- kisebb részük —• a jövőben is forgalomban maradó MÁV oxigénpalackok kezelésével és karbantartásával foglalkozik. 2. A m. kir. államvasutak olajgázgyári üzeme 1910-ben létesült Budapesten az istvántelki telepen s a vasúti személykocsik világításához szükséges gázt, ú. n. olaj gázt állította elő. Termelése 1930—31-ben 1*2 millió m3 volt s az üzem összes kiadásai ebben az évben, beleértve az általános igazgatási költségeket is, meghaladták a 800.000 pengőt. A takarékos nagynyomású gázvilágítás bevezetése, valamint a kocsiknak fokozatosan villanyvilágításra való átalakítása következtében évről-évre csökkenő mértékben szükséges olajgáz helyett a már gyártás alatt álló földgázszállító kocsik elkészülte után hajdúszoboszlói földgázt fognak a m. kir. államvasutak használni s így az olajgázgyári üzem kb. 6—8 hónapon belül fokozatosan meg fog szűnni. jjj 3. Az államvasutak brikettgyártási üzeme foglalkozott Magyarországon először brikettgyártással. Még 1913-ban létesítették azzal a célzattal, hogy az államvasutak üzemében felgyülemlett szénhulladékot gazdaságosan lehessen értékesíteni. A háborút követő szénválság idején a brikettgyári üzemet ki kellett terjeszteni s akkor történt, hogy a brikettgyártáshoz hazai aprószénen kívül mozdonypernyét és egyéb alacsony értékű tüzelőanyagot is felhasználtak. Csaknem a legközelebb múlt esztendőkig az üzem termékeit túlnyomórészt mozdonytüzelésre használták fel. Néhány év óta azonban, mivel a pécsi kőszénbánya berendezkedett a szénmosásra s a mozdonyok számára nem volt szükség többé sem külföldi szénre, sem brikettre, az üzem áttért kályhafűtési brikett termelésére ; ilyenformán gondoskodott a szénhulladék megmentéséről s másrészt a rentabilitás szempontjából is helyes utat kívánt követni, mert a darabos és a porszén ára között nagyobb eltérés van, mint amennyibe a brikettezés kerül. Az üzembe összesen 787.000 aranykoronát fektettek be. A gyártási kapacitás évi 9.000 vagon, ebből azonban csak kb. 3.600 vagont állítanak tényleg elő. A gyártási költségek amortizációval, regievei együtt stb. lényegesen mögötte maradnak a magánbányák brikett eladási árainak s ezért nem kétséges az sem, hogy a MÁV brikettgyártási üzeme mint árnivelláló tényező is jelentős szerepet játszik. Az üzem megszüntetése a MÁV üzletvitelének gazdaságossága szempontjából volna káros, másfelől pedig az alkalmazottak szénellátásában is drágulást okozna. Mindezek a körülmények folytán a megszűntetést mellőzöm, de viszont intézkedtem, hogy a MÁV brikettgyártási üzemének munkásságát, a már eddig is keresztülvitt korlátozásokon túl is szűkítse, hogy a magánipar értékesítési lehetőségeit az üzem még kevésbbé akadályozza.
