Képviselőházi irományok, 1931. VIII. kötet • 569-687. sz.

Irományszámok - 1931-632. Törvényjavaslat a Budapesten 1933. évi január hó 13-án kelt magyar-német légiforgalmi egyezmény becikkelyezéséről

632. szám. 239 hogy légiszállításnál, ahol a súlypont a gyorsaságon van, a lehetőség szerint minden késedelem kiküszöbölhető legyen. A 11. cikk és a 22. cikk a postaszállítás, továbbá a vámalakiságok kérdésének szabályozását az illetékes igazgatások közvetlen megegyezésének tartja fenn. Ezáltal elkerülhető, hogy ezek a részben nemzetközileg amúgy is általában szabályozott, részben pedig alárendeltebb jelentőségű kérdések minden egyes esetben a nehézkesebb államközi megegyezés útján nyerjenek szabályozást. A 12, cikk külön is biztosítja az állam területi szuverenitásából folyó azt a jogot, hogy az állam erre illetékes hatóságai útján saját területén a másik szerződő állam légi járóműveit átvizsgált áthat ja és a megkövetelt okmányokat ellenőriztetheti. A 13. cikknek és a 14 cikk 3. és 4. bekezdésének felvételét forgalmi szempontok indokolják. A 15. cikk megfelel a magyar légiforgalmi jogszabályok ama rendelkezésének, hogy az ország határait kizárólag a már kijelölt határkapukon szabad átrepülni. A 16. és 17. cikk rendelkezései azt célozzák, hogy a légi járóművekről esetleg ledobásra kerülő tárgyak és anyagok személyekben vagy javakban kárt ne okozzanak. A 18. cikk megfelel annak a külföldön általában követett joggyakorlatnak, amely a légijáromű nemzeti hovatartozóságának megállapítását ahhoz köti, hogy az mely államban lajstromoztatott, ezzel kapcsolatosan intézkedik a kettős lajstromozás elkerüléséről. Annak, hogy az államok kizárólag saját állampolgáraik tulajdonát képező légijáróművet vesznek fel lajstromaikba, az oka az, hogy a légiforgalomban elsősorban a légijáromű nemzetisége jön mindig figyelembe s csak azután a tulajdonos, —> illetve járat óé. A 19. cikk rendelkezései indokolásukat abban a törekvésben lelik, hogy a légiforgalom zavartalansága a lehetőség szerint minél jobban biztosíttassék. A 20. cikk rendelkezései megfelelnek a nemzetközi joggyakorlatnak. A 23. cikk mint az a magyar-lengyel légiforgalmi egyezmény 23. cikkének indokolásában kifejtést nyert, részben célszerűségi, részben gazdasági szempontból bízza választott bíróságra a vitás kérdések eldöntését. A 24. cikkben foglalt egy évi felmondási határidő megfelel annak a határidőnek, amelyet a legtöbb ily tárgyú külföldi egyezmény elfogad. A pótjegyzőkönyv 1. pontjának felvételét az tette szükségessé, hogy a légáramlatoktól függő kormányozhatatlan légi járóművekre (szabadléggömb, vitorlázó repülőgép) nem lehet az egyezmény összes rendelkezéseit maradéktalanul alkalmazni, így pl. ily légijáróműveket nem lehet határkapuk és útvonalak betartására, avagy vámrepülőtéren való leszállásra kötelezni. A törvényjavaslat egyéb rendelkezései különösebb indokolást nem igényelnek. Budapest, 1933, évi október hó 24. napján. Dr. Fábinyi Tihamér s. k., m. kir. kereskedelemügyi miniszter.