Képviselőházi irományok, 1931. VII. kötet • 509-568. sz.

Irományszámok - 1931-510. Törvényjavaslat az ipari és mezőgazdasági kiállításokról és árumintavásárokról

20 510. szám. gazdasági megokoltsága és megfelelő megalapozottsága tekintetében véleményt mondjanak, esetről-esetre megkérdezni. A szakszerű tájékozódásnak ez a módja más nagy jelentőségű kérdésekben is évek óta szokásos és teljesen bevált. Nincs tehát akadálya annak, hogy az engedélyezés kérdésében is ezt a módozatot alkalmazza az illetékes hatóság. A 10. §. ebben az értelemben rendelkezik. A 11. §. megállapítja, hogy a kiállítás, illetőleg árumintavásár tartására adott engedélynek, mely adatokat kell tartalmaznia. E rendelkezés folytán az engedély szövegéből, amelyet a hivatalos lapban közzé kell tenni, a közönség megfelelően tájékozódhat. . A kiállítás, illetőleg árumintavásár szabályzatát jóváhagyási záradékkal kell ellátni és hozzá kell fűzni az engedélyhez, de a hivatalos lapban nem kell közzétenni. A közzétételt takarékossági szempontból mellőzi a törvényjavaslat. A 12. §. négy pontban azokat az eseteket sorolja fel, amelyekben az engedélyező hatóság a kiállítás illetőleg az árumintavásár tartására adott engedélyt visszavonhatja. A felsorolt esetekben annyira nyilvánvaló a kiadott engedély visszavonásának szükségessége, hogy ez megokolást nem igényel. . A 13. §-hoz. Fentebb már említést nyert, hogy a kiállítók érdekeinek megvédése szempontjából nagy jelentősége van a kiállítási szabályzatnak. A 13. §. ezért az ipari érdekképviseletek egy részének kérelmére előírja, hogy a jóváhagyott szabályzat egy példányát a kiállításon, illetőleg árumintavásáron részt venni kívánónak jelentkezésekor elismervény ellenében át kell adni. A szakasz további részeiben a kiállítások és árúmintavásárok hatékony ellenőrzését, számadásaik felülvizsgálatát és felügyeletüket szabályozza. A Iá. §-hoz. Elengedhetetlen követelmény, hogy a kiállítás, illetőleg árumintavásár területén mindazokat az intézkedéseket megtegyék, amelyeket a fennálló hatósági rendelkezések megkívánnak s amelyek a kiállítók, ezek személyzete és a látogatók testi épségének megóvása, valamint a kiállított tárgyak megfelelő elhelyezése és megőrzése céljából szükségesek. A szakasz ezt a követelményt juttatja kifejezésre és egyszersmind az illetékes közigazgatási hatóságok feladatává teszi, hogy a kiállítást, illetőleg árumintavásárt ebből a szempontból ellenőrizzék. A 15. §-hoz. A szakasz a kiállításokon adományozható kitüntetések megfelelő nyilvánossága és szemmeltartása érdekében elrendeli, hogy az országos kiállításokon kitüntetettek jegyzékét a kiállítás rendezője a kitüntetések megemlítésével a hivatalos lapban közzétenni köteles. A kisebb kiállítások által adományozott kitüntetéseknél ennek előírása nem volna megokolt. Ellenben bárminő kiállítástól származik valamely kitüntetés, mindegyikre alkalmazást nyer a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy a kitüntetettek a nékik adományozott kitüntetéseket csak a kiállítás megnevezésével kapcsolatosan használhatják. A 16. §-hoz. Az általános indokolás keretében már említést nyert, hogy a nemzetközi kiállítások ügye az 1928. évi november hó 22-én Párizsban aláírt nemzetközi egyezménnyel kapcsolatosan nyer rendezést. Addig is, amíg ez megtörténhetik, kívánatosnak bizonyult a törvényjavaslatba oly rendelkezést felvenni, amelynek értelmében magyar állampolgár és olyan jogiszemély, amelynek székhelye az ország területén van, külföldön rendezett kiállításokon, mint kiállító csak az illetékes miniszterek előzetes engedélye alapján vehet részt. Ezzel a rendelkezéssel lehet elérni egyfelől azt, hogy a közgazdasági szempontokból jelentéktelen és eredménnyel nem biztató kiállításoktól a hazai érdekeltség visszatartható legyen, másfelől azt, hogy külföldi kiállításokon magyar ipari készítményekkel, terményekkel, termékekkel, stb. csak olyanok jelenjenek meg, akiknél megvan a biztosíték arra, hogy a kiállított tárgyakkal a külföldön elismerést fognak szerezni a magyar iparnak, illetőleg a magyar mezőgazdaságnak.