Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.

Irományszámok - 1931-500. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése Lang Lénárd országgyűlési képviselő mentelmi jogának megsértése ügyében

29Ö 500. szám. ság, hogy a képviselőház hívja föl a m. kir. belügyminiszter úr figyelmét a köteles­ségét megsértő járási rendőrfelügyelő eljárása szigorú megtorlásának szükségességére. A mentelmi jog sérelmét, illetve megsértését azonban a mentelmi bizottság nem tartotta megállapíthatónak. A mentelmi jog ugyanis az állandó parlamenti helyes gyakorlat szerint lénye­gében kettőt foglal magában : 1. a feleletmentességet, amit szólásszabadságnak is nevezünk és 2. a sérthetetlenséget. A feleletmentesség tartalma az, hogy az országgyűlés tagját, amiatt, amit törvényhozói munkakörében eljárva — vagyis a Ház tagjaként vagy a Ház meg­bízásából avagy képviseletében eljárva — mond vagy tesz, csak az a Ház von­hatja felelősségre, amelyiknek tagja. Ily cselekményéért tehát a Ház tagját az ország semmiféle bírósága vagy más hatósága felelősségre nem vonhatja, velük szemben esetleges eljárásuk esetében a Ház tagja válaszra, feleletre sem köteles, velük szemben felelősségmentes, felelet mentes. A sérthetetlenség tartalma pedig az, hogy a Ház tagja ellen büntetendő cse­lekmény miatt eljárás — ideértve a kihágások miatti eljárást és a fegyelmi eljárást is — egyedül a Ház engedelmével indítható és tettenérés esetét kivéve a Ház enge­delme nélkül le nem tartóztatható. De tettenérés esetében is a letartóztatás fenn­tartása és a büntető eljárás folytatása a Ház engedélyétől függ. A mentelmi jog mindkét ágának az a hivatása, hogy a törvényhozás tagját törvényhozói hivatása gyakorlásának szabadságában és függetlenségében meg­védelmezze. Nyilvánvaló, hogy a Lang Lénárd országgyűlési képviselővel történt eset­nek semmi vonatkozása nincs a mentelmi jog utóbb említett ágával, vagyis a sérthetetlenséggel, hisz szó sincs arról, hogy ellene valamely hatóság büntető eljárást indított volna ; az esetet tehát kizárólag abból a szempontból kell meg­vizsgálni, hogy az, ami történt, nem sértette-e meg a mentelmi jog másik ágát: a felelet mentességet. Ha a mentelmi jog eme második ágát így a negatív oldalról (feleletmentes, nem felel) tekintve szemléljük, nyilvánvaló az is, hogy azt ily irányban sem sér­tették meg, hisz nincs arról szó, hogy a képviselőt valamely hatóság vagy valaki felelősségre kívánta volna vonni amiatt, amit mint a törvényhozás tagja törvény­hozói hivatásában eljárva mondott vagy tett s amiért ő felelettel kizárólag annak a Háznak tartozik, amelyiknek tagja. A tisztánlátást csak az zavarja, ha a men­telmi jognak ezt az ágát a pozitív oldaláról, a szólásszabadság oldaláról tekintjük meg és szem elől tévesztjük a szólásszabadság tartalmi elemeit: azt, hogy — bár a feleletmentesség kétségtelenül éppen a szólásszabadság biztosítására szolgál és természetszerűleg kiterjed gyakorlásának akadályozására is — az a szólás­szabadság, amit a mentelmi jog véd, a Ház tagja részére és csupán mint ilyen részére s kizárólag törvényhozói hivatásának szabad gyakorlása végett biztosítja a szólásszabadságot. Biztosítja a Ház tagja részére, hogy törvényhozói hivatásának szabad és független gyakorlásában közérdekből bírálat tárgyává teheti a kormánynak vagy bármely hatóságnak avagy tagjának működését és ezt a bírálatot attól való féle­lemtől mentesen teheti, hogy amiatt, amit mond, ellene bármelyik bíróság vagy más hatóság eljárhat és megkívánhatja, hogy e bírálatának szabad és független gyakorlásában, amikor a Ház tagjaként, vagyis törvényhozói hivatásának betöl­tésében jár el, őt senki és semmiféle hatóság meg ne akadályozza. A szólásszabadság tartalma azonban ezen túlmenő jogokat nem foglal magá­ban és különösen nem biztosít a Ház tagja részére semmiféle privilégiumot akkor,

Next

/
Thumbnails
Contents