Képviselőházi irományok, 1931. V. kötet • 325-440. sz.

Irományszámok - 1931-358. A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése a m. kir. belügyminiszer által a Cunard Steam Ship Co Ltd., a White Star Line, a Red Star Line, a Compagnie Générale Transatlantique, a Holland Amerika Linie, az United States Lines, a Hamburt Amerika Linie, A Navigazione Generale Italiana, A norddeutscher Lloyd, a Cosulich Societa Triestina di Navigazione, - a Canadian Pacific Railway Company, a Lloyd Sabaudo, a Chargeurs Reunis, a Compagnie de Navigation Sud-Atlantique és a Société Générale de Transports Maritimes a Vapeur gőzhajóstársaságoknak az 1909. évi II. t.-c. 6. §-a alapján kiadott engedélyek meghosszabbítása, valamint a Navigazione Generale Italiana és - a Lloyd Sabaudo hajóstársaságoknak "Italia" név alatt történt egyesülése folytán a részükre kiadott engedélyeknek utóbb nevezett hajóstársaságra való átruházása iránt kiadott engedélyeknek az 1909:II. t.-c. vonatkozó rendelkezése értelmében történt bemutatása ügyében az országgyűlés elé terjesztett jelentések tárgyában

224 358. szám. 29.-én 147.391—147.405. számok alatt az engedélyt nyert 15 gőzhajóstársaság engedélyének az 1931. évre, történt meghosszabbítása tárgyában az Országgyűléshez annak idején tett bejelentéseit, mely bejelentések az Országgyűlés időközben 1931. évi június hó 6.-án történt feloszlatása folytán már letárgyalhatok nem voltak. A belügyminiszter úr hivatali elődje a Kivándorlási Tanácsnak a törvényben előírt előzetes meghallgatása és a Minisztertanács hozzájárulásának kikérése után adta meg 1930. évi augusztus hó 8.-án a Chargeurs Reunis, a Compagnie de Navigation Sud-Atlantique és a Société Generale de Transports Maritimes a Vapeur francia gőzhajóstársaságoknak kivándorlók szállítására az engedélyeket, mely engedélyekben foglalt feltételek a már engedélyezett 12 hajóstársaság engedélyokmányaiban foglaltakkal teljesen azonosak. A 15 engedélyezett hajóstársaság engedélyének az 1931. és 1932. évre történtmeghosszabbítása szintén a Kivándorlási Tanács előzetes meghallgatása után történt és azokban lényegesebb változás nem történt. A két génuai olasz hajóstársaságnak egybeolvadása folytán most az 1932. évre 14 hajóstársaság bír kivándorlók szállítására engedéllyel. Az engedélyezett hajóstársaságok budapesti irodáinak működése a kivándorlási biztos állandó ellenőrzése alatt áll és többízben lett megvizsgálva. A kivándorlóknak Budapestről történő útbaindításánál a kivándorlási biztos vagy megbízottja minden alkalommal jelen van. Amíg nagyobb kivándorlás volt, a kivándorló transzportok időközonkint egészen a behajózási kikötőig és néha a hajón is az amerikai kikötőig el lettek kísérve. A kivándorlók szállítását, behajózását, elhelyezését és ellátását illetőleg nagyobb panasz az utóbbi években nem merült fel. Az útlevélkiállító hatóságok működése és a határszéli állomásokon a kivándorlókkal szemben követett útlevélkezelési eljárás is ellenőrizve lett. A jogosulatlan kivándorlás meggátlása és a kivándorlásra csábító ügynökök működésének megszüntetésére állandó gond fordíttatik. A tengerentúli kivándorlás jelenlegi számait illetőleg a csatolt L, II/a, II /b, III., IV/a, IV/b és V. számú kimutatások adnak felvilágosítást. Mint ezen kimutatásokból látható, dacára annak, hogy az itthoni nehéz kereseti viszonyok miatt a kivándorlási hajlam megvan, mégis az utóbbi években rohamosan csökken, minek főoka úgy az európai, mint a tengerentúli államok fokozott elzárkózása a bevándorlókkal szemben. Az Amerikai Egyesült Államok, bár az ismeretes kvótatörvényüket, mely szerint oda fiscalis évenkint 869 főnyi magyarországi születésű magyar bevándorlót bocsátanak be, továbbra is fenntartották, mégis az ott is érezhető kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt oda fiscalis évenkint alig 300 kivándorló nyer vízumot. Ennek oka az, hogy a tulajdonképpeni kivándorlók közül elsősorban vízumra jogosítottak között levő oly asszonyok és 21 éven aluli gyermekek, akik a künnélő férjeikhez, illetve szüleikhez akarnának kivándorolni, nem kapnak említett kintlevő hozzátartozóiktól hajójegyet és utazási költségeket, továbbá azok közlik velük, hogy kivándorlásuk esetén nem tudnának ott róluk gondoskodni. Ezen említett csoportokon kívül más kivándorolni szándékozók közül csak elszórtan kapnak olyanok vízumot, akik igazolni képesek, hogy kivándorlásuk esetén az Egyesült Államokban megfelelő megélhetésük biztosítva van, vagy pedig magukkal megfelelő pénzösszeget visznek. Mint érdekes jelenség megemlítendő, hogy az eddig mint bevándorlási állam szereplő Egyesült Államokban a kivándorlás 1931 óta nagyobb, mint a'bevándor-