Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.

Irományszámok - 1931-232. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése rágalmazás vétségével gyanúsított Zeőke Antal országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

232. szám. 71 párti programmal, de megbukott. Burgenlandi Nyugat-Magyarország védelmében személyesen nem vett részt, de vagyont áldozott azzal a feltétellel, hogy ő legyen Burgenland pénzügyminisztere. Abban az időben, mikor pénzünk a legszerencsétlenebb körülményekkel küzdött, megalakította a termelőbankot, mellyel behálózta Ruprecht nagybirtokost, aki nyolc milliárdját vesztette el. A bank és részvényesei tönkrementek, minek következtében a bűnügyek sorozata keletkezett. Ezután dr. Fazekas Kálmánnal — akinek egy államtitkár jóakarója volt — megalakította a Kogsz-ot (Köztisztviselők orsz. gazd. szövetkezete), mely mint ismeretes, két év alatt gyalázatos körülmények között megbukott és a kormánynak sok veszteséget és kellemetlenséget okozott. Dr. Vángel Gyula azonban kitűnő szerződéssel biztosította magát és 60.000 pengő végkielégítést kapott. Megszerezte a gróf Bolza (Vigyázó) féle rákoscsabai telkek parcellázását, melyben már idáig is milliót keresett. Ezzel egyidejűleg egy volt bécsi udvari kishivatalnokkal kieszelték a magyar-osztrák árucserét és Magyarországon bejegyeztették a Magyar Gazdák Egyesülete mint Szövetkezet céget, melynél kinevezte magát elnöknek. Éppen ez időben nagybátyja, Vángel Viktor mérnök közben jöttével, az AngolMagyar Bank Plánta kerete megkezdte a m. kir. do hányj öve dék gyártmányainak exportját. Apja, Károly, vezérigazgató lett, fia pedig igazgatósági tag. Nagybátyját teljesen kijátszották. Apja révén ismét befurakodott különböző jövedéki üzletekbe, mint pl. a hírhedt Aivaz Boris jövedékkel kötött Gellért- és Árpádcigaretta szerződésbe. A dohányjövedék volt vezetője, dr. Tömöry h. államtitkár úr bővebb felvilágosítással tudna szolgálni. Felesége mellett szeretőket tartott s olyan életet élt, hogy az az áldott jó asszony sem bírta ki s megszökött tőle. Arról, hogy nagybátyjával milyen cinikus lelketlen seggel bánt, nem is beszélek. Pedig nagybátyja milliós vagyont vesztett el azért, mert nem akart más lenni, mint magyar s ugyanezen okból börtönt és kényszermunkát szenvedett Angliában és nem gyűjtötte idehaza a hadimilliókat. Mindez azonban csak igen kis töredéke annak, amit Vángel Gyula életében ideális célokért «hazájáért» és a «közért» önzetlenül tett. Hogy egy ember előtt semmi sem szent, sem haza, sem kötelesség, sem ideál, sem emberiség, kinek se szíve, se lelke, kinek vallása a pénz bármi úton, mások bármely szenvedése és exisztenciája árán, egyedül csak a büntető paragrafusoktól félve, ki végtelen ravaszsággal és hipokrízissel téveszti meg az embereket saját emberi értékéről, ki, mikor mások a becsület mezején pusztultak, amikor árvák és özvegyek jajkiáltása hörgött végig az országon, akkor is fiatal, egészséges atléta létére mindenféle utakon a hadimilliókat gyűjtötte, aki annyi párti volt, ahány kézben a hatalom, hogy egy ilyen ember fel mer lépni, mint a közérdek képviselője — igaz, hogy jó messze dicső működése terétől — s amellett egyedüli vágya a hatalomraj utas, hogy egy ember, ki hazájának semmit sem adott, hogy az merjen szembeszállni hazánk harmadik alapítója, Isten által nekünk adott gróf Bethlen István akaratával, elleni küzdeni s munkáját bírálat tárgyává merészeli tenni s útjába merjen állni Bethlen gróf gigantikus egyéniségének, midőn most megcsonkítva, ezer veszély fenyegeti hazánkat : ez mégis vérlázító.» ' A megkeresés szerint a fenti cikkben foglalt tényállítások mások előtt való megtétele s azok valóságának bizonyítgatása — amennyiben a tényállítások a valóságnak meg nem felelnek, — az 1914 : XLI. t.-c. 1. §-ában meghatározott rágalmazás vétségének tényálladékát látszik kimeríteni.