Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.

Irományszámok - 1931-316. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett osztály elleni izgatás bűntettével gyanúsított Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

540 316. szám. 316. szám. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett osztály elleni izgatás bűntettével gyanúsított Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Tisztelt Képviselőház ! A budapesti kir. főügyészség 11.647/1931. f. ü. szám alatt Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék B. XI. 3416/10/1931. sz. megkeresése szerint a bíróság eljárást inditott a «Képszava» politikai napilap 1930. évi december hó 21. napján kiadott 291. számában megjelent, «A rokkantkérdés» feliratú cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei miatt : «A rokkantkérdés.» «Az nem ejti aggodalomba a miniszter urat, hogy a rokkantak, elesett magyar katonák özvegyei és árvái a világ legszerencsétlenebb és legelhagyatottabb páriái, éheznek, rongyoskodnak és a tüdővész martalékai, akkor, amikor itt az országban . . . Nem ! Nem folytatom», «Szükség sincs erre, hisz minden írásnál és beszédnél izgatóbb és lázítóbb az az embertelen elbánás, amelyben mi magyar hadirokkantak, özvegyek és árvák részesülünk.» «Az illetékes kormánykörök Ígérgetéseinek évtizede elmúlt és a rokkantak teljesen lerongyolódva és kiéhezve úgy látják, itt az ideje, hogy új táborba szálljanak !» «Nincs hatalom, amely ezt az éhségtől és a megalázások sorozatától demoralizált tömegét a rokkantaknak még egyszer—bármilyen Ígéretekkel is—az Ígéretek madzagjára köti ! Nem bírják tovább önfegyelemmel akkor, amikor ők és gyermekeik éheznek és a másik oldalon gazdag, a háborúból győztesen kikerülő államokat is megszégyenítő tobzódásban, pompában élnek és a rokkant katonákra még csak rá sem tudnak nézni, azokra a katonákra, akik egyszer már demoralizálódtak az éhségtől a fronton és akik a keresztény és nemzeti megújhodásnak idején is túlontúl kiérdemelték a nyomorgás becsületrendjét !» «Persze, ön nem tudja — honnan tudná — milyen érzés az, amputáltan vagy vakon, üres gyomorral, rongyosan ülni és reménytelenül várni a jólszituált polgárok ötletszerű koldusfilléreit !» «Csupán Magyarország az a hely, ahol orcapirítóan elhagyottak és gondozatlanok a háború e szerencsétlen áldozatai. Hogy e téren is mögötte vagyunk a szociális berendezkedésű népeknek, oka az, hogy a klerikális-feudális-nagykapitalista