Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.
Irományszámok - 1931-209. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1930. évi XIV. egyetemes Értekezletén elfogadott ajánlásokról és egyezménytervezetekről
209. szám. 29 2-ik melléklet a 209. számú iromám/hoz. AJÁNLÁS A MUNKÁRA VALÓ KÖZVETETT KÖTELEZÉS TÁRGYÁBAN. A Nemzetek Szövetsége nemzetközi Munkaügyi Szervezetének a nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa által Genfbe egybehívott egyetemes Értekezlete ott 1930. évi június hó 10.-én tizennegyedik ülésszakára összeülvén, miután elhatározta hogy elfogad különböző javaslatokat a munkára való közvetett kötelezés tárgyában, amely kérdés az ülésszak napirendjének első pontjához tartozik és miután elhatározta, hogy ezeket a javaslatokat ajánlás formájában foglalja, az ezerkilencszázharmincadik évi június hó huszonnyolcadik napján elfogadja az alábbi ajánlást, melyet a versaillesi Szerződés XIII. Részében és a többi Békeszerződés megfelelő Részeiben 'foglalt Rendelkezések szerint megvizsgálás végett a nemzetközi Munkaügyi Szervezet Tagjai elé kell terjeszteni, hogy annak nemzeti törvényhozás útján vagy más módon érvényt szerezzenek. Miután a kényszermunkáról vagy kötelező munkáról egyezménytervezetet fogadott el és ezt az egyezménytervezetet oly irányelvek felállításával óhajtja kiegészíteni, amelyek szerint a legalkalmasabbak arra, hogy a Tagok magatartását irányítsák abban a törekvésükben, hogy a munkára való közvetett kötelezés minden nemét elkerüljék, amely a jelen egyezménytervezet hatálya alá eső országok lakosságára súlyos teherként nehezedne. Az Értekezlet ajánlja, hogy minden Tag tegye megfontolás tárgyává a következő irányelveket : I. A munkaerő rendelkezésre álló mértéke, a lakosság munkaképessége és azok a rossz hatások, amelyeket a lakosság életkörülményeiben és munkafeltételeiben előálló túl gyors változások szociális helyzetében előidézhetnek, mind oly tényezők, amelyeket minden közigazgatásnak számításba kellene vennie, amikor oly kérdések felől határoz, amelyek még kevéssé előrehaladt területek gazdasági fejlődésével kapcsolatosak és különösen amikor a következők felől határoz : a) a mondott területeken az ipari, bányászati és mezőgazdasági üzemek számának emeléséről vagy azok terjeszkedéséről ; b) nem benszülött elemeknek ezeken a területeken való telepítéséről, ha ez lehetséges ; e) egyedárusági jellegű vagy nem ily jellegű erdészeti vagy más engedélyekről.