Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.

Irományszámok - 1931-260. A képviselőház közjogi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése "az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről" szóló 185. számú törvényjavaslat tárgyában

176 260. szám. kezelt alapokra felügyelő és azok kezelését ellenőrző bizottság tagjainak és előadójának tisztsége nem esik az ebben a §-ban meghatározott közszolgálat körébe». Egyébként e fejezetnél a bizottság jelentéséhez csatolja azt a kimutatást, a melyet a bizottság előadója készített a jelenlegi országgyűlés tagjainak foglalkozásáról. III. Összeférhetetlenség más foglalkozásokkal. 7. §. Itt a bizottság csupán a szöveget módosította, amennyiben a (3) bekezdés harmadik sorába az «annak» szócska után beiktatta a «valamelyik» szócskát. A bizottság félreértések elkerülése végett külön megjegyzi, hogy összeférhetetlenséget semmi körülmények között meg nem állapít a törvényhatóságok és községek olyan megbízása, amely nem esik az; államfő, a minisztérium, a miniszterek vagy valamely alájuk rendelt hatóság kinevezése, jelölése vagy ajánlása alá, ha díjazással vagy más anyagi előnnyel is van összekötve, de egyébként a törvényhatóság vagy a község önkormányzati hatáskörébe tartozik (pl. szakértői megbízás, törvényhatósági vagy képviselőtestületi tagok részére szokásos díjazás mellett való kiküldés, e célból napidíjak vagy utazási költségek megtérítése, kisgyűlés! és tanácsi jelenléti díjak, ügygondnoki díjak, stb.). A törvényhatóságokat és községeket ugyanis autonom hatáskörükben nem lehet olyan, a kormány alá rendelt hatóságoknak tekinteni, amelyre a 7. §. rendelkezései vonatkoznak. 8. §. A javaslat itt két új összeférhetetlenségi esetet létesített. Az egyik az, amikor az országgyűlés tagja díjazásért arra vállalkozik, hogy valaki érdekében az országgyűlésen szót emeljen. Ezt a megbízást adhatja jogi személy is. Idetartozik többek között az is, ha az országgyűlés tagja, aki gyakorló ügyvéd, ügyfelének az érdekében az országgyűlésen mint díjazott megbízott felszólal. A magánérdek ilyen esetben oly nagy szerepet játszik vagy játszhat, hogy az ilyen felszólalást a legszigorúbban kell megtorolni, ami leghatályosabban az összeférhetetlenség megállapításával lehetséges. A másik eset, ha a felszólalás nincs díjazva, alapja azonban mégis valamely olyan magánjogi megbízás, amelyet az illető országgyűlési tag hivatása vagy foglalkozása körében szerzett meg, amelyhez tehát az eset konkrét volta folytán ugyancsak a közérdeket háttérbe szorító magánérdek fűződhetik. Ilyen felszólalások számára sem lehet az országgyűlés terme nyitva, ahol — mint a javaslat 1. §-ából következik — törvényhozói munkáját mindenki illetéktelen hatástól függetlenül, a nemzet érdekében lelkiismeretesen és önzetlenül köteles ellátni. A javaslat szövegével szemben azonban a bizottságnak aggályai voltak, mert úgy találta, hogy a javaslat szövege alkalmas esetleg a felszólalások korlátozó magyarázatára, miért is e két fontos összeférhetetlenségi oknak minden oldalról való megvilágítása után a következő új szöveget vette fel : «(1) Összeférhetetlen helyzetbe kerül az az országgyűlési tag, aki hivatása vagy foglalkozása körében magánjogi megbízás vagy egyéb magánjogi jogviszony alapján vállalt valamely meghatározott (konkrét) ügyben az országgyűlésen felszólal. (2) Az (1) bekezdés esetén kívül is összeférhetetlen helyzetbe kerül az az országgyűlési tag, aki az országgyűlésen olyan ügyben szólal fel, amelyben anyagilag érdekelve van. (3) Nem vonatkoznak a jelen §. rendelkezései arra az esetre, ha a felszólalás nem valamely meghatározott (konkrét) ügyre, hanem valamely kérdésnek általános szabályozására vagy személyes megtámadás visszautasítására irányul». 9. §. Ezt a §-t a bizottság törclte, mert az első mondatban foglalt rendelkezés a hivatás vagy foglalkozásból előállható fegyelmi eljárás túlságos korlát0-