Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.

Irományszámok - 1931-260. A képviselőház közjogi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése "az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről" szóló 185. számú törvényjavaslat tárgyában

174 260. szám. Szóbakerült a bizottsági tárgyaláson, hogy az Összeférhetetlenségi bíróság mellett működjön egy úgynevezett vizsgálóbizottság is, amelynek az lett volna a hivatása, hogy a javaslatban meghatározott bizonyos esetekben határozatot hozzon a tekintetben, vájjon nincs-e akadálya annak, hogy az országgyűlési tag nyerészkedésre irányuló vállalatoknál alkalmazást vállalhasson. A bizottság azonban ezt a megoldást elvetette, mert egyrészt a kötelező bejelentés (30. §.) folytán erre szükség nincs, másrészt ilyen külön vizsgálóbizottságot vagy vizsgálóbizottságokat a javaslatban tervezett bírósági szervezetbe nehezen lehetett volna beilleszteni s az eljárás az összeférhetetlenségi bíróság indokolatlan megterhelésével járt volna. Egyébként a bizottságban mindenki kivétel nélkül azon az állásponton volt, hogy a jó összeférhetetlenségi törvénynek az anyagi rendelkezésein kívül talán még fontosabb kelléke az eljárás helyessége, hogy ez minden tekintetben komoly, pártatlan s megbízható legyen, amit a házszabályokban szabályozott képviselőházi összeférhetetlenségi juryről nem mindig lehetett elmondani. A legkitűnőbb törvény is elveszíti célját a végrehajtásnál. Jelenlegi összeférhetetlenségi jogunk ellen intézett kifogások valójában inkább az eljárás rendkívüli fogyatékosságára vonatkoztathatók. Az új közös parlamenti összeférhetetlenségi bíróság, mint az előbbiekből következik, a jó bíróságtól megkívánt kellékekkel emberi számítás szerint rendelkezni fog s remélhető, hogy ez a bíróság, mint a magyar parlamentarizmus egyik különös szerve, valóra fogja váltani a hozzá fűződő reményeket. Ami most már a bizottságnak a részletekre vonatkozó határozatait illeti, ezek a következők : I. Az összeférhetetlenség általában. 1. §. A bizottság az (i) bekezdés 8. sorában a «munkát» szó után beiktatta a következő szöveget : «minden illetéktelen hatástól függetlenül», amivel a törvényhozói hivatásnak függetlenségét akarta kidomborítani. 77. Közszolgálati összeférhetetlenség. 2. §. Az (i) bekezdés c) pontjában «a kir. pénzügyigazgatót» szó után a bizottság felvette «az adóhivatali főnököt,» is, mert az országgyűlési tagság elnyerésének korlátozását reá is kitérj esztendőnek vélte. Ugyanitt az utolsó szó előtt beiktatta a «végleges felmentéssel» szavakat, amivel elejét akarja venni annak, hogy vita tárgya lehessen a felmentésnek jellege ; felmentés alatt ugyanis ebből a szempontból semmi körülmények között sem érthető ideiglenes felmentés. Szerkezeti szempontból a «legalább három hónappal» szavakat az utolsóelőtti sorból a megelőző sorba helyezte el. Ugyancsak az (i) bekezdés d) pontjába felvette a bizottság még a főispánt az országgyűlési tagnak újra választható közszolgálati alkalmazottak közzé. Ezért itt a «,ha» szócska törlésével be kellett iktatni a következőket : «a főispánt és azt, aki». 3. §. A (2) bekezdésbe a Budapesten működő egyetemek tanárai és az Országos Magyar Gyűjtemény egy etembe tartozó intézetek első tisztviselőin felül, az országgyűlési képviselői megbízással összeférő tisztségek közé felvette a bizottság az Országos magyar királyi képzőművészeti főiskolának és a magyar királyi állatorvosi főiskolának tanárait is. Az a hármas jelleg ugyanis, amely a képviselői összeférhetetlenség szempontjából döntő jelentőségű lehet, nevezetesen az önkor-