Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.

Irományszámok - 1931-260. A képviselőház közjogi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése "az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről" szóló 185. számú törvényjavaslat tárgyában

172 260. szám. II. A törvényjavaslat rendszerét illetőleg a bizottság elfogadta azt a megoldást, amelyet a javaslat tartalmaz. E szerint a kimerítő (taxatív) felsorolás rendszerét teszi magáévá a törvényjavaslat, tehát az 1901. évi törvény nyomain halad. Összeférhetetlenség miatt e szerint ezután is eljárásnak csakis a törvényben külön meghatározott esetekben van helye (1. és 33. §-ok). Nem tette a bizottság magáévá azt a javaslatot, amely az összeférhetetlenség megállapítását általánosságban szóló rendelkezéssel kívánta lehetővé tenni ; úgy találta ugyanis, hogy az ilyen általános meghatározásnak gyakorlatilag kevés jelentősége volna, sőt — a jogbizonytalanságon felül — azzal a veszéllyel járhatna, hogy alóla durva esetek is kibújhatnának, másrészt enyhébbek indokolatlanul lennének súlyosan büntetve. A törvényjavaslat 1. §-a tartalmaz ugyan általános kijelentést mintegy a törvényhozói hivatás lényegére, de ez a kijelentés csupán világító fáklyául szolgálhat á bíróság számára olyan esetekben, amelyekben egyébként a törvény kiemelt rendelkezése folytán az összeférhetetlenség tényálladéka megáll, azonban ez vagy a jogeset mégis különleges mérlegelést igényel. III. Az anyagi jogszabályok tárgyalásánál a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a legújabb jogfejlődésnek megfelelően a reformot nem lehet kizárólag az állami vagy a vele legszorosabb összefüggésben lévő intézményektől való függetlenségre korlátozni, hanem a szabályozásba be kell vonni az országgyűlés tagjának az olyan gazdasági hatalmaktól való függetlenítését is, amelyek a legutóbbi időben mindenütt az állam mellett még különös erőt képviselnek és saját érdekükben a törvényhozás tagjaira a nemzeti egyetemes érdekek ellenére nem kívánatos befolyást gyakorolhatnak. IV. Különös gondot okozott a bizottságnak a felsőházi tagok összeférhetetlenségének a szabályozása. Abban a bizottság véleménye egyhangú volt, hogy ez elodázhatatlan. A főrendiházi tagok összeférhetetlenségének szabályozását már az 1901 : XXIV. t.-c. 29. §-a kötelezően előírta. Ennek az utasításnak megfelelően Széli Kálmán még az 1902. évben beterjesztette a főrendiházi tagok összeférhetetlenségről szóló törvényjavaslatot, ez azonban tárgyalás alá nem került. Az őt követő kormányok új törvényjavaslatot idevonatkozóan nem nyújtottak be. A háború és az ezt követő forradalmi idők alatt a dolog természete szerint ez a kérdés megoldásra nem juthatott, Afelsőház felállításáról rendelkező 1926: XXII. t.-c. 29. §-a ismét előírta, hogy a felsőházi tagok összeférhetetlenségét törvénnyel kell szabályozni. A felsőházi tagok összeférhetetlenségének szabályozását némelyek külön törvényben szerették volna látni és e tekintetben hivatkoztak a fentebb idézett törvényes rendelkezésekre is. Ezek a rendelkezések azonban csak azt mondják ki, hogy a felsőházi tagok összeférhetetlenségét is törvényileg szabályozni kell, de nem zárják ki, hogy a szabályozás a képviselők összeférhetetlenségének szabályozásával egyidejűleg és egy törvényben történjék. Mások azt kívánták, hogy a felsőházi tagokra vonatkozó rendelkezések legalább külön fejezetben legyenek összefoglalva. A javaslat előterjesztése után azonban ez már bizonyos nehézségbe ütközött és annak gyors tárgyalását akadályozta volna. Azonkívül a bizottság a tárgyalások folyamán — mint az alábbiakból látható lesz — a felsőházi tagok különböző csoportjai között való .megkülönböztetést a javaslatból túlnyomórészt törölte, mert az volt az álláspontja, hogy az összeférhetetlenség tekintetében a felsőházi tagok különböző csoportjainak megkülönböztetését lehetőleg kerülni kell. Ennekfolytáh alig maradt a bizottság szövegezésében a javaslatnak olyan szabálya, amely ne terjedne ki egyképpen a felsőház összes tagjaira. Ilyenek elsősorban a közszolgálati összeférhetetlenségről szóló 2—6. §-ok, továbbá a 7. §-ban megállapított összeférne-