Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-194. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése többrendbeli hivatali sikkasztás, közokirathamisítás, hűtlen kezelés és lopás bűntettével, továbbá hivatali hatalommal való visszaélés vétségével gyanúsított Dréhr Imre országgyűlési képviselő mentelmi ügyében
194. szám. 411 Hankó Elemér vallomása, feljegyzési könyve s a népjóléti minisztérium vonatkozó ügyiratai s oda csatolt nyugta valószínűsítik, hogy a szobor ára a menekültügyi segélyből utaltatott ki. Dréhr Imrének ez a cselekménye a Btk. 462. §-ába ütköző hivatali sikkasztás bűntettének megállapítására alkalmas. XIV. Dréhr Imre 1930. szeptember 11-én utasította Hankó Elemér miniszteri tanácsost, hogy a néhai miniszter halálával kapcsolatos kiadások terhére 2.500 pengőt fizessen ki Héya Zoltán festőművésznek az általa a minisztérium részére még 1930. május 11-én megrendelt s az ő, t. i. Dréhr Imre államtitkár két arcképe megfestéséért. Ezt Dréhr Imre az 1930. szeptember 22-én tartott miniszterközi megbeszélésen elhallgatta s a dolgot úgy adta elő, hogy a néhai miniszter két arcképe megfestéséért van egy 2500 pengős tartozás Héya Zoltán festőművésszel szemben. A minisztertanács ezzel a kérdéssel nem foglalkozott s így a jelzett összeg kiutalásához hozzá sem járulhatott. Tény az, hogy a néhai miniszter életében a művésznek arcképe megfestéséhez nem ült s utóbb 1931. február havában a már előre jogtalanul kifizetett tiszteletdíjért dr. Pettkó-Szandtner Aladár államtitkár megfest;ette a néhai miniszter két arcképét a minisztérium számára. Dréhr Imre azt állítja, hogy a néhai miniszter és az ő arcképét a néhai miniszter rendelte meg, tehát ezt a kötelezettséget neki teljesítenie kellett s ezért fizettette ki a művészt. A fenti tényállást valószínűsíti Hankó Elemér vallomása s följegyzési könyvének tartalma. Dréhr Imrének ez a cselekménye a Btk. 362. §-ába ütköző, 362. és 363. §-ai szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettének megállapítására alkalmas. XV. Dréhr Imre akkori államtitkár az Albertfalva község területén volt katonai repülőteret, mely terület javarésze talajvíztől átázott, kedvezőtlen fekvésű volt és lakások céljára csak tetemes költséggel volt felhasználható, a Magyar Általános Ingatlan Banktól az Országos Társadalombiztosító Intézet által 1929. július hó első napjaiban feltűnően magas áron megvétette. Ennek a területnek ára telkenként 19—31*5 pengő, kivételesen 40 pengő volt, míg Dréhr Imre az egész területért telkenként 50 pengőt fizettetett. A vétel tervét a népjóléti minisztériumban ő vetette fel, az Ingatlan Bankkal ő tárgyalt, a vételt ő hajtotta végre, az Országos Társadalombiztosító Intézet által 24 óra alatt ő fogadtatta el, a vételt a népjóléti minisztérium részéről még aznap az előírt eljárás mellőzésével ő hagyta jóvá és a pénzügyminisztérium hozzájárulását két nap alatt ő szerezte meg. De nemcsak a területet vétette meg 2,016.248 pengőért, hanem egyidejűleg elfogadtatta az Országos Társadalombiztosító Intézettel az Ingatlan Banknak azt az ajánlatát is, hogy az ingatlan északi telepén a lakóházak felépítését 4,556.342 pengőért vállalja. Ezenkívül az Ingatlan Bank 300.000 pengőért a déli telep közműveinek elkészítésére is ajánlatot tett, melyet az Országos Társadalombiztosító Intézet által szintén pár nap alatt elfogadtatott és a népjóléti minisztérium részéről az előírt tárgyalás mellőzésével ezt is azonnal jóváhagyta. Minthogy a vételárra elegendő fedezet nem volt, az Ingatlan Bankkal állandó kapcsolatban állott Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bankkal és a Magyar Általános Takarékpénztárral bonyolíttatta le a vétel pénzügyi részét, mely az Országos Társadalombiztosító Intézetre rendkívül súlyos terhet jelentett, mert 7,672.839 pengő. 15 fillér tartozás vállalása fejében az Országos Társadalombiztosító Intézet csak 6,713.920 pengő 50 fillér hitelt kapott; ezenkívül finanszírozási és egyéb költségek fejében az Intézet még 610.363 pengőt volt köteles fizetni az Ingatlan Banknak. Bár ez a pénzügyi művelet másfélmillió pengő kamatot jelentett az Országos Társadalombiztosító Intézetnek, az Intézet Dréhr Imre utasítására 1929. július 3-án ezt is elfogadja s Dréhr Imre jóváhagyja. 52*
